Plik.

Plik.

Plik.

A Roxfort Expressz zakatolásába immár belevegyült a megeredt esõ kopogása az ablakokon. Flame Lear elgondolkozva nézte az esõfüggönyön át a lankás leicestershire-i tájat. Itt-ott legelészõ birkák fehér foltjai pöttyözték az esõben haragoszöldnek tûnõ dombokat.

Flame ajkát elhagyta egy sóhajtás, amolyan "nemtudommileszdebiztossemmikülönös"-sóhaj. Kisimított a homlokából egy kósza lángvörös tincset, majd elõvette az aznapi Reggeli Prófétát, és úgy tett, mint aki olvas, persze zavaros gondolatain át egy betût sem látott az újságból.

Ezalatt a finom ívû lankákat felváltották Skócia hegyei, amik zordabbak és sötétebbek voltak, de kétségtelenül szebbek, legalábbis Flame-nek mindenképpen.

Ebben a fél pillanatban éktelen döndülés rázta meg a vagont, majd harsány nevetés csendült a szomszéd fülkében.

*******

A szomszéd kocsiban egy lány szintén csendesen ült az ablak mellett, és homlokát az üvegnek nyomta.

- Hilary, most megint mi a baj?- kérdezte Wichtory.

- Semmi bajom sincsen...- a barna lány szórakozottan piszkálgatta szõkés haja alját, majd a fal felé fordulva újra magába roskadt. Wichtory megvonta a vállát, és folytatta a nevetgélést. Hil behunyta a szemét, és miután 5 percig hallgatta az értelmetlen beszédet, felállt.

- Engedjetek ki, légyszi.

- Rendben, kérésed számomra parancs.- állt fel Wichtory, és kiengedte a lányt. Hil mély levegõt vett, és rákönyökölt az ablakra. A kósza szél összekócolta tincseit, s Hil hirtelen meglátta az ablakon tükrözõdõ alakot. Egy vörös hajú lány egyedül ült a kocsiban, s egy jásgot olvasott. Hil közelebb lépett a kupéhoz, és finoman megkocogtatta az üveget.

- Bejöhetek?- mosolygott rá az ismeretlen lányra, aki lerakta az újságját, s egy kicsit felderülve mutatott a vele szemben lévõ üresen álló helyre. Hil leült, és a kezét nyújtotta.

- Hilary Knowles.

- Flame Lear.- mosolygott a vörös lány.- Te AZ a Hilary Knowles vagy aki...

- Kérlek ne!- intette le Hil a lányt, mert ekkor egy szõke fiú haladt el a kíséretével a kupé elõtt.

- Lám csak, Knowles....- vigyorgott a fiú negédesen.

- Takarodj innen, Malfoy!- sziszegte a lány.

- Ó, Knowles pártfogásába veszi a Piroskát!- vihogott egy fekete hajú lány, Pethra Parkinson. Flame erre felpattant, és elõhúzta a pálcáját.

- Látom, Parkinson, most sem szeretnél szilárd halmazállapotban megérkezni a Roxfortba.

- Nyomás...- intett Malfoy a banádnak, s ránézett Hilre.- Mi még beszélünk...- suttogta, hogy csak a lány hallja.

- Bocsáss meg... Igen én AZ a Hilary Knowles vagyok... De hidd el, nem valami szuper dolog...

- Elhiszem...- mosolygott a lány, s Hil az út hátralévõ részében nem tért vissza a saját kupéjába. nagyon jól elbeszélgettek Flame-mel, s kedvüket még Malfoy bandájának ocsmány beszólásai sem szeghették.

*******

Körülbelül másfél óra múlva a Roxfort Expressz hatalmas fütyülés kíséretében befutott Roxmorts vasútállomására. Az esõ immár szakadt, mintha ezernyi láthatatlan slagból locsolták volna a földet.

Flame azonban, ellenben diáktársaival, vagy két tucat elsõst maga elé engedett, és végül az utolsók között szállt be egy fiákerbe a két hollóhátas prefektussal, Fabian Prewett-tel és Sonia Abbottal. Azok elmélyülten vitatkoztak, hogy vajon hatással lesz-e az aurorok munkájára, hogy Bartemius Kuport nevezték ki a Varázsbûnüldözési Fõosztály vezetõjének.

- Kizárt. Ettõl nem fognak másképp dolgozni... - vélekedett Sonia. Fabian sóhajtott, majd Flame-hez fordult.

- Szerinted?

Flame sóhajtott egy nagyot. Azon gondolkozott, megossza-e két utastársával kifejlett politikai véleményét. Aztán úgy döntött, hogy egy szeletét közli velük.

- Szerintem Kupor egy szadista. Az auroroknak lógni fog a nyelvük, annyit fognak dolgozni. Plusz biztosan engedélyt kapnak a fõbenjárók használatára.

Fabian szép arca kérdõjelet formált, Sonia pedig elnevette magát.

- Ez ki van zárva!

Flame vállat vont, és beletemetkezett a Vasárnapi Prófétába.

*******

Hilary unottan zötykölõdött Wichtory, James, Remus, Lily és Sirius társaságában az iskola felé.

- Gyerekek.... Vége a nyárnak...- sóhajtott a csokibarna Sirius.

- Igen... Nincs strand, se bulik, se semmi...- nyögött Lily.

- Azért szerintem nem lesz olyan rossz...- kacsintott Wic, és egy pacsit adott Hilnek.

- Ajajj... Ti már megint készültök valamire...- kapta fel a fejét James a hangra.- Majd Remus kordában tart titeket!- vihogott fel, és hátravágódott az ülésen.

- James, maradj már... Nem akarok prefektus lenni...- mondta Remus utálkozva, és undorodva csatolta fel a vörös-arany prefektusi jelvényt.

- Nagyon jól áll Remus... Vagyis Remus bácsi...- felelte nagy komolyan Sirius, és nagyon vigyázott, hogy el ne nevesse magát. Remus vette a lapot, és egy pár perc múlva mindannyian fetrengtek a nevetéstõl.

*******

Flame a nagyteremben a Griffendél asztalánál ült, és mélykék tekintetét Dumbledore-ra függesztette. Most, hogy jóllakott, elérkezettnek látta az idõt, hogy kitüntesse az igazgatót figyelmével.

- Kedves diákok, kedves kollégák! - a professzor felállt. Ezüstös haján megcsillantak a gyertyák remegõ fényei. Hangja zengve töltötte be a termet. - Elõször is, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy körünkben üdvözöljem új elsõseinket. Remélem, izgalmas és varázslatos hét év áll elõttetek. - Dumbledore elmosolyodott, és ettõl arca kissé megfiatalodott - noha nevetõráncai kirajzolódtak.

- Ámde az élet nem csak móka és kacagás, úgyhogy fel kell hívjam a figyelmeteket a veszélyekre, amelyekkel akár nap mint nap szembenézhettek. - az igazgató sóhajtott, majd megköszörülte torkát. - Az elsõ, amit megemlítek, hogy az iskola melletti erdõ, a Tiltott Rengeteg valamint a Fúriafûz és annak környéke továbbra is tiltott terület. Kimondottan örülnék, ha ezzel a felsõbbévesek is tisztában lennének. - Dumbledore beszédes pillantása elidõzött Siriuson, Jamesen és Remuson.

- Másodszor ismét elmondom, hogy az igazi, valós veszély Voldemort Nagyúr - néhányan összerázkódtak a név hallatán. Flame nem volt köztük. - Az igazi, legyõzhetetlen erõ a mások iránti szeretetbõl, szolidaritásból és az összefogásból ered. Oszd meg, és uralkodj! - ez a halálfalók jelmondata. Ha oszthatatlanok vagytok, vagyis nem egymás ellen játszotok, hanem együtt, akkor a legnehezebb legyõzni benneteket.

- Harmadszor pedig... - Dumbledore világító kék szeme összeszûkült. Olyat készült mondani, amit eddig még nem volt alkalma. - Voldemort ismeri, milyen szabályok szerint játszunk. Ideje, hogy néhányat megszegjünk. - Flame egy pillanatíg úgy érezte, az igazgató rá néz, de csak McGalagony felé fordult.

- Most pedig mindenkinek takarodó! Prefektusok, kísérjétek el az elsõsöket.

Flame elrikkantotta magát a kialakuló zsivajban.

- Griffendéles gólyák, hozzám! Lupin! Emeld a hátsó feled, és segíts! - ripakodott rá a Siriussal nevetgélõ prefektustársára. (Persze ő s-sel és két g-vel mondta.)

*******

Wicthory komoly léptekkel sétált a 9 és háromnegyedik vágány falán át. Mikor beért, szeme elé tárult a jellegzetes látvány: Zsibongó szülõk és gyerekek utazóládákat cipelve, búcsúzva könnyesen...

- Hát véget ért a nyár! - sóhajtotta, majd összerezzent, amiért valaki megkocogtatta a vállát.

- Picit arrébb mennél, ne haragudj! - egy vörös hajú, smaragdzöld tekintetû lány állt mögötte. Wick elcsodálkozva bámult rá egy percig, majd magáhoztérve arrébbugrott - Köszi!

- Várj Evans! - szólt utána inkább kérlelõn, mint parancsolón. Legnagyobb meglepetésére a griffendéles lány hátrafordult, s várakozón meredt rá.

- Nem is tudtam... - kezdte - Hogy mardekárosok tudnak ilyen kultúráltan beszélni...

- Jajj Evans, én... - Wick alig tudott valamit kinyögni, de Lily rámosolygott, majd belékarolt s a vonat felé vonszolta:

- Megbocsájtok neked, amiért mardekáros vagy, cserébe ne Evansnak hívj, a nevem Lily... Ha nem gond! És téged hogy nevezhetlek?

- Wicthory Kryss vagyok! - a lány vidáman ugrott fel a vonatra - Rendben Lily... - majd kerestek egy kabint, s végig beszélgették a hosszú vonatutat. Szóesett a két ház közti ellentétekrõl, a nyárról, az összefogásról és a sötét nagyúr hatalmáról is. Szinte hihetetlennek tûnt, hogy a két lány véleménye majdhogynem megegyezett, mégis néha éppen az ellenkezõjét állították a dolgokról.

- Nem hittem volna, hogy egyszer pont veled fogok ilyen jót beszélgetni! - söpörte ki Lily az arcába hullott vörös tincseket - De azért jó volt...

- Olyan félelmetes voltam? - vigyorodott el Wick - Hát... Szerintem majd megismételhetnénk... De ami igaz, az igaz... Itt vagyunk Roxmortsban!

- Hát akkor szia! - búcsúzott Lily, s utazóládáját maga elõtt lebegtetve eltûnt a kabin ajtajában. Wick még sokáig nézett utána, majd lassú, vontatott mozdulatokkal õ is leszállt a vonatról. tíz perc múlva már Lucius Malfoy mellett üldögélt a Mardekár asztalánál, de már egész másképp tekintett a fiúra, mint azelõtt... Valamikor 4. évben együtt jártak, de a szakítást Wick kezdeményezte, mert valahogy megváltozott. Más lett õ is, a világ is, és bár félt szembefordulni a sötét nagyúr csatlósaival, muszáj volt megtennie, mert az érzés nem hagyta nyugodni: Ártatlan életek forognak kockán... Egy mozdulattal varázsolt kéken fénylõ sötét hajába néhány sötétarany tincset, majd tányérja fölé görnyedve gondolataiba merült.

*******

- Pfhuh... - rogyott le Flame az egyik mélyvörös fotelba, majd belelapozott a Nyílt törések és belsõ vérzések szakszerû orvoslása címû könyvbe, és tanulmányozni kezdte az egyik csontforrasztó bûbájt.

Az óra elütötte a tízet, a klubhelyiség üresen ásított, a kandallóban alig pislákoló tûz rejtelmesen villogó fénybe vonta Flame sziluettjét. A lány már egy vérszûkítõ bájital rettentõen bonyolult receptjét tanulmányozta, és közben varázspálcájával szórakozottan vakarászta a feje búbját.

Ebben a pillanatban kitárult a portrélyuk, és belépett rajta valaki. Bár Flame senkit sem látott, tudta, hogy James Potter és Sirius Black az, James láthatatlanná tévõ köpenye alatt. Nem is tévedett - James lerántotta a fejükrõl a köpenyt.

- Sirius ezt nem teheted. Illetve teheted, de... Ahhoz már nekem nem lesz közöm, az már a te bulid - közölte.

- Remek - morogta Sirius. - De...

Ekkor észrevették, hogy Flame ott ül a kandalló elõtt, és elhallgattak. Egy darabig csak ácsorogtak egymás mellett, de aztán a lány megszólalt.

- Folytassátok csak nyugodtan - felállt a fotelbõl. - Én elmentem aludni.

Azzal James csodálkozó és Sirius gyanakvó-utálkozó pillantásától kísérve bedurrantotta maga mögött a lányhálókhoz vezetõ lépcsõ ajtaját.

*******

Wick kénytelen volt végighallgatni Dumbledore beszédét. Nem szerette az igazgatót, de a sötét nagyurat sem jobban. Õ volt az, aki igazán elmondhatta magáról, hogy pártatlan.

- Te mit gondolsz Wick? - bökte oldalba egy lány, aki Lucius Malfoy "seregéhez" tartozott: Cintia Smith.

- Mirõl? - mordult rá Wick. Nyugodtan beszélhetett akárhogy a társaság tagjaival, hiszen õ legalább olyan pozíciót foglalt el benne mint maga Malfoy.

- Arról, hogy Dumbledore már megint feleslegesen rizsázott... - vágott közbe Pethra Parkinson.

- Jajj, Parkinson... - nevetett Wick -Te aztán csak értesz hozzá... Szóval Cinty?

- Mindegy! - pattant fel a barna hajú lány, majd Lucius Malfoy kiséreteként elviharzott. Pethra egy lesajnáló pillantást vetett Wickre, aki miután a lány kicsit távolabb került, ráküldött egy csonttörõ átkot, majd távozott a nagyterembõl.

Lesétált a Mardekár klubhelységébe. Elõpakolta könyveit, s átlapozott néhányat.

- Arrébb mennél Kryss? Nem látod, hogy nem fér ide más? - hallott a feje fölül egy mogorva hangot.

- Oh, Piton, te meg a kéréseid... - fordult a feketébe öltözött fiú felé, s elnevette magát - Ne is próbálj nagynak tûnni! Nem vagy az! És én nem adok neked helyet!

- Ne akard Kryss, hogy olyat tegyek, amit nem akarok! - dühöngött Piton, s Wick könyveit lesöpörve az asztalról lepakolta saját terhét.

- Jaj, hát ez csodás! - a mardekáros lány összegyüjtötte cuccait, majd egy fekete tintásüveget erõbõl Piton arcába vágott. Az üveg szétpattant, a tinta pedig Piton arcára loccsant. A klubhelyiségen nagy erõvel söpört végig a nevetés. Wick felkapta könyvkupacát, s eltûnt a lányhálók felé vezetõ folyosón.

Cuccait ledobta a földre, s levetette magát az ágyra. Nem igazán tudott elaludni. Hosszú forgolódás után viszont mégis sikerült neki, s már csak reggel ébredt fel.