Másnap reggel Flame nyolckor ébredt, és jéghideg vízzel letusolt. Ettõl teljesen felébredt és a nihilista melankóliából átzökkent egyfajta tevékeny jókedvbe. Felöltötte iskolai uniformisát, és büszkén kitûzte csillogó prefektusi jelvényét, majd oldalán a könyvekkel dugig tömött táskájával lesétált a nagyterembe.

Amíg a folyosókat rótta, ismét eszébe jutott, amit Sirius és James beszélgettek tegnap a klubhelyiségben. Aztán amint a gondolat megjelent, el is tûnt. Flame-nek kisebb gondja is nagyobb volt egyelõre, mint hogy az a két felfuvalkodott baromarcú mire készül.

Ugyanis eltervezett valamit, amihez minden bátorságát és a legjobb beszélõkéjét kellett elõszednie.

Amint beért a nagyterembe, nem a Griffendél ház asztalához ült, hanem a tanári asztalhoz sétált oda.

*******

Wick frissen ébredt, már ami a terveit illeti, a teste lassú volt, nem akart engedelmeskedni. Elsõ dolga az volt, hogy Cinty fejéhez vágott egy kispárnát, aztán Pethrára egy vödörnyi vizet zúdított, majd háztársai haragja ellen a fürdõszobába menekült, s kulcsra zárta azt.

Magára zúdította a jéghideg vizet, amitõl kishiján szívrohamot kapott, ezért úgy döntött, beéri a forró zuhannyal is. Ígyhát percenként tekergette a csapot, és sose volt elégedett a hõmérséklettel. Nem hiába tartották a végletek emberének.

Mikor végre abbahagyta a csap nyüsztetését, megtörölközött, s magáravett egy lila rakott szoknyát meg egy virágmintás felsõt, aminek igencsak nagy kivágása volt. Ennek a tetejére csak lazán vállára dobta a fekete talárt. Szemeit feketével kihúzta, szempilláit begöndörítette, ajkaira pedig halványlila szájfény került, majd elhagyta a fürdõszobát.

Elõszöris a klubhelyiségig sétált, ahol valamiféle veszekedés fogadta. Pethra Parkinson és Grace Starry kapott össze, s az okot úgy hívták: Lucius Malfoy. A szõke fiú nevetve figyelte a jelenetet egy fotel karfáján ülve, miközben Cinty hajtincseit tekergette.

- Mocsok! - kacsintott rá Wick, majd egy óvatlnan lépéssel kibuktatta Pethrát, így a másik leányzó került ki a verekedésbõl gyõztesen, õ maga pedig észrevétleül kisuhant az ajtón.

Egészen a nagyteremig "lebegett" legalábbis õ úgy érezte, olyan könnyû minden. Csak úgy viccbõl megkerülte a nagytermi asztalokat, s közben odakiáltott egy lánynak:

- Szép jóreggelt Lily! - egy mosolyt kapott válaszul, s csillogó smaragdzöld szempárt látott. Leült a mardekár asztalához, s belekezdett az evésbe.

*******

Flame nagy levegõt vett, és egyenesen becélozta magának Madam Pomfrey-t, aki Flitwick professzorral beszélgetett éppen. A javasasszony kortalan arcán álmodozó mosoly tûnt fel egy pillanatra.

- Elnézést... - lehelte a lány. Senki nem hallotta.

- Elnézést, Madam Pomfrey, csak egy pillanatra... - ismételte hangosabban. A megszólított meglepõdve kapta fel a fejét.

- Tessék, Lear - Pomfrey jól ismerte Flame-et, a február elején rendszeresen kiújuló súlyos náthája miatt.

Flame vett egy óriási lélegzetet.

- Szóval... Egy kérésem lenne. Az a helyzet, hogy én gyógyító szeretnék lenni, és ha Madam Pomfrey is úgy látja, és ha szükség van rám, szívesen segítenék néha a gyengélkedõn... Meg majd tudja, kéne egy ajánlás a Szent Mungo Ispotályba egy szakképzett gyógyítótól, és… - Flame arcszíne eközben fehérbõl rózsaszínre váltott. Arra számított, hogy a javasasszony megrökönyödik a kérés hallatán, de csak megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Nagy segítség lenne, kedvesem. Akár már holnap is jöhetsz, addigra valamelyik nyilván beszerez egy súlyos sérülést...

Flame hálásan mosolygott, majd elköszönt, és útját az év elsõ, és egyben elsõ átváltoztatástan órája felé vette.

*******

- Átváltoztatástan - olvasta Wick az éppen elérakott órarendet. - Hé, Mandy, ez biztos az enyém? - kiáltott a 6.-os prefektuslány után.

- Persze! - nézett vissza ijedten Amanda Neglige - Mutatsd?

- Jajj, Mandy, nem kell mindig hinni nekem! - kacagott fel Wick, majd ujját végighúzta saját nevén - Az enyém.

- Akkor megnyugodtam. - a szõkésbarna hajú lány egy szégyenlõs mosolyt eresztett meg háztársa felé, majd sietve eloldalgott a diákok között. Wick még mindig vigyorogva pattant fel az asztaltól, órarendjét zsebébe gyûrte s a tányérról eltûntette a félbehagyott tojásrántottát. Szinte rugózó léptekkel indult el az átváltoztatás terem felé. Válla felett elsuhant egy átok. Visszanézett, s a mogorvaképû Pitonnal találta szembe magát.

- Nicsak Pipogyi, hátbatámadod a másikat? - kérdezte gyogyósnakszánt hangon.

Arcán vidám mosoly bújkált "Megszívtad Pipogyusz!" Egyre csak nézett bele az örvénylõ fekete szemekbe, melyek megtörhetetlenül csillogtak a nap besurranó sugarainak fényében. Sokáig állták egymás tekintetét, majd mintha Piton pillantása mégis megtört volna, s az érzékenység halvány jelei mutatkoztak rajta. Elfordult, s egy szó nélkül hagyta ott a döbbent Wicthoryt.

A lány tovább indult. Lassan odaért, de ekkor már az óra folyt. Piton is éppen akkor futott be.

- Már megint te Kryss? Te mindenhol ott vagy? - gúnyolódott mogorván - Fõképp egy mugli pornóújság címoldalán.

- Szeretnéd, mi? - vágott vissza Wick, s bekopogott. Éppen az ültetés folyt.

- Kryss, menjen, üljön le az ablak felöli utolsó padba! - adta ki az utasítást McGalagony. Wick odakapta tekintetét.

"Potter padtársa leszek. Miért?" - suhant át az agyán, majd egy flegma "Igenis" felelettel odasétált. Ledobta táskáját, és lehuppant a székre.

- Hello Potter! - köszöntötte újdonsült padtársát.

*******

Flame kiszúrta magának, hogy McGalagony egy fiú-egy lány párosítást használ, valószínûleg azért, hogy a beszélgetés valószínûségét a minimálisra csökkentse. Szegény tanárnő mintha ötéves fáziskésésben lett volna felsőbbéves tanítványai korát illetően.

Már csak néhányan maradtak állva. Két mardekáros lány, Lucius Malfoy, Sirius Black, Remus Lupin... és Flame.

- Középsõ padsor, elsõ pad, Black és... Lear - McGalagony a tanári asztal elõtti padra mutatott.

Rosszak közül a legrosszabbat. - gondolta Flame. Sirius arcán ezenközben vigyor terült szét, melyben káröröm és gúny keveredet egy cseppnyi szadizmussal. A lány biztos volt benne, hogy az átváltoztatástan órákon pokol leszen élete.

De persze Flame Leart nem a behódolás és néma tûrés puha fájából faragták. "Ha egy ujjal hozzámérsz, a saját két kezemmel heréllek ki, bunkó!" - üzente tekintetével Siriusnak, aki ha egy kicsivel érzékenyebb lett volna nem csak magára, hanem másra is, vette volna a lapot.

*******

- Hogy is hívnak… Kryss - biccentett James - De legalább ahogy így elnézlek, nem fogok unatkozni.

- Pottert mindenki ismeri, Krysst nem sokan. De ettõl még nem kell szemétkedni. - szeme alig észrevehetõen megvillant - A nevem Wicthory, és ha már így összejöttünk, a tied James. Szóval ehhez tartsd magad.

A fiú ártatlan tekintettel nézett Wickre, majd elnevette magát:

- Parancsára úrnõm!

- Így gondoltam! - nevetett Wick is - ...és még jóban is lehetnénk...

Elkezdték jegyzetelni az aktuális anyagot. Elmélet volt az egész. Megkezdték a transzformáló bûbájok tanulását. Hirtelen egy papírgalacsin repült Wicthory felé, de James idõben elkapta.

- Add ideee! - kérte a legkedvesebb stílusában Wick.

- Miért adnám? - incselkedett a fiú. Wick két tenyerébe fogta James "kincset érõ" kezét, s az ujjait feszegette, szemével közben a pergament figyelve. Egyik kezével gyorsan felkapta a pennát, megszívta a végét s a papírra állította.

- Jó módszer. Nekem is megtanítod? - szólalt meg James - Amúgy élvezetes, hogy a kezemet símogatod...

- Nem is simogatom teee…! - nézett a fiúra Wick, majd ismét mindkét kezét a levél kiszabadítására fordította. Közben tekintete a többieket pásztázta. Lilyvel összenézett, s egymásra mosolyogtak. Közben James elgondolkodva nézte a mellette ülõ lány mozdulatait. Hirtelen szétnyitotta ujjait, s hagyta, hogy Wick elvegye a levelet.

- Kössz! - morgott a lány, s gyorsan válaszolt Lilynek, aki a következõt üzente:

"Szegény te. Ki nem bírnám, hogy Potter mellett üljek. Undorító felfuvalkodott hólyag..."

"Van ebben valami drága Lily... De nekem tûrnöm kell... Oh, szerencsétlenség... De mond csak, Piton milyen?"

*******

Flame buzgón jegyzetelt egész óra alatt, és igyekezett nem törõdni azzal, hogy Sirius nem bír megmaradni egy helyben. Hol a nyakkendõjét bontotta ki, vagy hintázott a székén, esetleg Flame lábára taposott és papírgalacsinokkal dobálta a lányt.

- Csak ennyi telik a fantáziádból ma, Black? - sziszegte Flame megvetõen.

Sirius sátánian elvigyorodott, majd apró pálcamozdulatot tett a lány tintásüvege felé. A tinta kiömlött, beborította az egész asztalt, átáztatva Flame jegyzeteit és a kezét. Flame lenyelte az idegesség könnyeit.

- Mit mûvel, Lear? Menjen ki a mosdóba, hozza rendbe magát, és máskor vigyázzon jobban - dörrent rá McGalagony.

Flame engedelmeskedett - némán kisétált az ajtón, de elõbb tintától csöpögõ kezével beintett Siriusnak. A tanárnõ vagy nem látta, vagy teljesen helyénvalónak tartotta a gesztust.

*******

Majd Wick egy kecses csuklómozdulattal elhajította a papírgalacsint Lily Evans felé.

- Szóval Evanssal levelezel? - vigyorodott el James - Szegény lány, Pipogyusz mellett ül...

- Te is utálod? - kérdezte Wick.

- Lilyt?

- Nem!

- Hát?

- Pitont.

- Õt nem lehet nem utálni...

- Csapj bele! - Wick a tenyerét nyujtotta James felé, de nem sokára megértette, hogy nem volt veszélytelen vállalkozás. Erre abból is következtetett, hogy egy csattanás után a kezének bõre minden egyes sejtjében ízzott. Na nem a vágytól, sokkal inkább a fájdalomtól - Szemét!

- Meg kell szokni! - vigyorgott James, majd egy pálcaintéssel megszûntette Wick fájdalmát - Szívesen...

Wicthory morcosan fordult pergamenje felé, s az óra további részét csak levelezéssel és jegyzeteléssel töltötte.

Mikor kicsöngettek, elõkaparta zsebébõl az összegyûrt órarendet, s elolvasta a következõ órát:

- Gyógynövénytan a Griffendéllel... Ez tök jó! - s már indult is szökdécselve az üvegházak felé.

*******

Aznap vacsora után Flame megjelent a gyengélkedõn. Madam Pomfrey éppen a gyógyitalos üvegcséit rendezgette. A lány láttán elmosolyodott.

- Á, Lear. Nem gondoltam, hogy már ma... De ha már itt vagy, kérlek öltözz át. Ott a gardróbban - a javasasszony a terem végében álló fehér ajtóra mutatott - találsz ruhát.

Flame bólintott, majd bement az ajtón. Nem akarta elmondani Madam Pomfrey-nek, hogy azért jött már ma, mert holtbiztos volt benne, hogy amire Sirius készül, akármi is az, már este be fog következni, és nyilván nem lesz balesetmentes.

Sóhajtva lehámozta magáról az egyenruhát, és belebújt egy fehér ruhába, a derekára pedig fehér kötényt kanyarított. Zabolátlan haját összekötötte. Kicsit úgy érezte magát, mint egy hadikórház ápolója a háborúban.

Amint kilépett, Madam Pomfrey elgondolkodó és gondterhelt arccal mérte végig.

- Ma este ha tudsz, bent kéne maradnod, hátha történik valami... Nekem van egy kis dolgom - szólt, majd visszafordult az üvegcsék rendezgetéséhez. Flame bólintott, majd körüljáratta tekintetét a gyengélkedõn. A falon lógó holdnaptártól (amely aznap estére holdtöltét jelzett és óva intett a takarítástól) az ágyak végében lógó üres lázlapokig mindent végigtanulmányozott.

A percek csigalassúsággal múltak. Fél nyolc felé elkezdett sötétedni, ekkor a javasasszony ismét Flame-hez fordult.

- Ameddig vissza nem jövök, kérlek, maradj itt - azzal felvette a köpenyét és kisietett az ajtón. Kikeményített köténye minden lépésénél roppant egyet.

Flame felállt, és az ablakhoz sétált. Innen a Fúriafûzra lehetett rálátni, és a lány, mivel kivételesen jó szeme volt, még a fa leveleit is ki tudta venni a sötétben. Egy darabig nem történt semmi...

Aztán feltûnt két alak, akik a Fúriafûz felé siettek.

Flame megdörgölte a szemét. Az egyik Madam Pomfrey volt, megismerte a szinte rikítóan fehér fityulájáról. A másik.... Remus Lupin. A javasasszony kezében egy hosszú bot volt.

Amint közel értek a fához, az csapkodni kezdett az ágaival, de Pomfrey a bottal megbökte a törzset egy kiálló görcsnél. A Fúriafûz megdermedt.

A következõkben Flame szinte pislogás nélkül figyelt. Lupin és Madam Pomfrey leguggolt, aztán mindkettejüket elnyelte a föld, ahol valószínûleg egy alagútféle volt.

Aztán egy darabig nem történt semmi. A fa ismét életre kelt, és rezgett a hideg õszi szélben.

Flame készült elfordulni, amikor újabb két fekete taláros alakot pillantott meg a Fúriafûz felé közeledni. Sirius Black és... A másikat Flame nem ismerte föl, csak amikor az aggódva hátrapillantott - Perselus Piton, az egyik mardekáros prefektus.

Megálltak a csapkodó ágak hatótávolságán kívül, és Black valószínûleg magyarázott valamit, amihez élesen gesztikulált. Flame-nek ökölbe szorult a keze, ahogy meglátta a fiú gunyoros mosolyát. Piton bólogatott, majd felemelte a hosszú botot. Black egyre hátrálni kezdett, majd intett.

Piton nekiindult a bottal, hogy rácsapjon arra a görcsre, amire Madam Pomfrey, de elvétette. A husángra rácsavarodott a Fúriafûz egyik vékonyabb ága, és felemelve a fiút megpörgette a levegõben, majd a földhöz vágta.

Flame az ajkába harapott. Segítenie kéne... de megígérte, hogy nem mozdul. Azt még saját magának sem vallotta be, hogy fél…

Aztán Piton, akinek a jobb szeme alatt már sötétlila monokli húzódott, ismét próbálkozott. Úgy látszott, ez a csapás sem sikerül, de aztán a fa megdermedt. A fiú készült lemászni a gödörbe, és egy pillanat múlva elnyelte a sötét alagút.

Flame észrevette, hogy Black már nincs sehol.

Azonban a következõ pillanatban újabb fekete taláros alak szeli át a parkot, mégpedig igen gyorsan, aztán leugrik a vájatba, és pár pillanat múlva Pitonnal az oldalán jelenik meg.

Ekkor a Fúriafûz ismét belendült. Karvastagságú ágai csapkodták Pitont és amennyire Flame látta, Pottert. A szemüveges fiú lökött egyet Pitonon, aki már kívül került a vészkörön, ám a lábára ráesve az akkorát reccsent, hogy nem tudott fölkelni. Black ismét megjelent, berohant Jamesért a suhogó ágak közé, majd a földrerántja... A fa azonban hátralendült, és recsegve készült lecsapni a három fiúra, akik egymás mellett feküdtek a földön, mint a ledöntött kuglibábuk.

Mielõtt azonban a Fúriafûz gyilkolt volna, Madam Pomfrey jelent meg az alagút bejáratában, és a kezével amúgy mellékesen megtapintotta a görcsöt. Aztán meglátta a fiúkat, és egy szó nélkül három lebegõ hordágyat varázsolt elõ, melyeket terhükkel együtt bekormányzott a kastélyba. Flame dobogó szívvel, maró önváddal a lelkében elhúzódott az ablaktól és leült a székére.

*******

Hil gyorsan felkapkodta a ruháit- mivelhogy késésben volt. Csúszva érkezett az átváltoztatástan terem elé, és felborította Lilyt.

- Jaj bocsi...- magyarázkodott a barna lány, s arcszíne az érett vöröshagyma színét vette fel.

- Semmi baj. - állította fel Lily a lányt, majd leporolta a vállát.- Egyébként Starry és Parkinson megint összevesztek.

- Malfoy?

- Igen. Honnan tudtad?

- Megérzés...- morogta Hil, s a hanjában egy kis féltékenységet lehetett hallani.

- Na ne csináld, Hily...

- Mi van?- Hil hátranézett Lilyre aki csukott szemmel nagyon koncentrált.- Teeee....LEGILIMENS....- morogta Hil, és összehúzott szemmel nézte a hunyorgó-mosolygó vörös lányt.

- Nekem nem tetszik, érted?

- Az elméd mindent elárul...- mosolygott Lily.- Én megértelek... Nekem meg ott ez a dolog Wiccel meg Jamesszel...

- Értem... Na szóval hol is tartottunk?

- Sehol nem tartottatok.- lehetett hallani McGalagony hangját.

- Jónapot kívánok, tanárnõ

- Indulás befelé!

Hil egy röpke pillanatra Malfoyra nézett, s érezte, hogy tekintetük találkozik. Egy pillanatig szótlanul figyelték egymást, majd Malfoy a következõ pillanatban elfintorodott.

- Mit nézel, Knowles? Menjél már befelé!

Hil lehajtotta a fejét, és nagyon igyekezett, hogy az a kicsike könnycsepp ki ne hulljon a szemébõl.

"- Nem... Képtelenség, hogy tetsszen nekem ez a bunkó... Akkor meg miért vagyok olyan féltékeny Parkinsonra? És... És miért bámulom? Nem, képtelenség... Nem tetszhet nekem... Vagyis... És vahon McGalagony értette, amit Lilyvel beszéltem?"- ilyen gondolatok jártak a lány fejében, míg leült Lily mellé.

- Ho-hó!- intette le a diákokat a tanárnõ.- Ez így nem fog menni... Ültetés!

- Jaj ne!- suttogta Hil.

- Lily Evans... Ülj oda Piton mellé. És te, Wicthory, te Potter mellé.- Wich arcán egy undorodó fintor suhant át, s mire a tanárnõ a végére ért...

- És te, Hilary... Malfoy! Hilary ülj Lucius Malfoy mellé! - Hil behunyta a szemét, és szótlanul leült a fiú mellé. Érezte a távolodó mocorgást. Kinyitotta a szemét, és az átváltozatástan teremben ült, Lucius Malfoy mellett. Nem álmodott.

"- McGalagony tudja mit érzek... NEM TETSZIK NEKEM!!!"- emlékeztette magát a lány.

- Adsz tintát Knowles?- kérdezte Malfoy.

- Persze...- suttogta Hil alig hallhatóan, s elõvett egy üveg tintát a táskájából.- Tessék...- miközben átnyújtotta a fiúnak az üveget, kezük összeért.

Hil megborzongott, és mintha érzeni vélte volna Malfoyon is, hogy egy kicsit megrázkódik...

*******

Wick a könyvei fölé görnyedve várta a megváltást: Végezni akart az elsõ nap is töménytelen mennyiségben feladott leckével. Tekintete gyakran vándorolt a vele szemben ülõ Lucius Malfoy és Piton párosára. Letépett egy darabot a pergamenjébõl, ráírta: "Lucius, mi dolgod Pipogyusszal?" majd galacsinná gyûrte és elegáns mozdulattal a fiú felé "gurította". Meg is érkezett úgy, hogy éppen felborította Lucius tintáját.

- Jajj, ne haragudj, Suvickus...Reparo... - suttogta Wick. A tisztítóvarázslat miatt eltûnt a tinta, a Reparo pedig az üveget tette helyre.

- Most mivel válaszoljak? - vonta föl a szemöldökét a szõke fiú.

- Tessék! - lebegtette elé saját tintáját Wick, majd visszatért vérfarkasokról szóló házidolgozatához.

"Jó tanítvány, nameg ért a sötét mágiához... Nem szeretetbõl szóltam hozzá..." - olvasta Wick a már önmagában büszkeséget sugárzó betûk sorozatát.

- Értem! - nézett fel, s rákacsintott Luciusra - Lemásolhatom az átváltoztatástanodat?

- Én a te sötét varázslatok kivédésédet?

- Tessék! - tolta elé a lapot Wick, majd ügyesen cseréltek így megkönnyítve egymás dolgát.

Fél óra alatt végeztek is mindennel.

Vacsora után Wick Cinty társaságában rótta a folyosókat. Céljuk a könyvtár volt, mivel nem tudtak mást kitalálni.

- Mi lenne, ha az udvarra mennénk? - kérdezte Wick. Már indult is a bejáraticsarnok felé. Kiléptek. A koraõszi szél meglegyintette õket, s vidáman játszadozott fénylõ tincseikkel. A tó mellé ültek le, s nézték a vörösen ízzó naplementét.

- Szeretném ezt a naplementét egyszer Luciussal végignézni... - sóhalytott beleélõn Cinty.

- Jajj, kislány! Ne ringass valótlan álmokat! - rázta meg fejét Wick - Lucius... Nem ilyen romantikus...

- De akkoris... Én annyira szeretem... - Cinty arcán a fájdalom tükrözõdött.

- És annyian mások... Én nem szeretem. Én nem szeretek senkit. Szeretni hülyeség... - mire visszaindultak, már majdnem feljött a telihold. Wicthory berántotta Cintiát egy bokor mögé:

- Pssszt... - két alakot látott a fúriafûz felé menni... Madam Pomfrey volt az egyik, a másikat nem látta, mert arcát más felé fordította... Szeme elõtt lejátszódott a jelenet amit Flame látott odafennrõl. Három fiú feküdt a fúriafûz alatt, s lecsapni készült rájuk.

- Cinty, gyere már!

- De hova? - a lány remegve indult barátnõje után. Odasétáltak a három ijedt alakhoz.

- Piton! - Wick gúnyos kacajt hallatott - Potter, Black...

- Jó ég! - sikkantott fel Cinty látva Piton vértõl csatakos arcát - Mi történt?

- Köszönjük a segítséget Kryss! - tápászkodott fel Sirius - Gyere James... - azonban a fiú nem mozdult.

*******

Hil az erkélyen ült, tétlenül-céltalanul, s a parkot bámulta. - James, Sirius és Piton... Jó kis csapat...- suttogta maga elé, majd levágódott az ágyára. Lily ekkor jött be a hálóba, és furán nézett a lányra.

- Mi van?- kérdezte Hil, mer érezte, hogy valaki nézi.

- Semmi... Te, ugye azt tudod, hogy vetélytársad van?

- Cinty?

- Õ - csóválta a fejét Lily.

- És miben? Sötét varázslatok kivédésében?

- Ne tedd a hülyét, anya!- csattant fel Lily.- Elég keményen tetszik neki Malfoy...

- LILY, NEKEM....- kezdte Hil, majd halkan fejezte be.- ... nekem iszonyatosan tetszik Malfoy.

- Kisanyám, ez tény. Látszik.- mondta Lily elnézõ mosollyal.

- Hogyhogy? - kapta fel a fejét Hil.

- Nézed, róla beszélsz, mellette ülsz...

- Az nem szántszándékomból van így.

- De azért nem bánod. - nyújtotta ki a nyelvét Lily egy kicsit, s ezzel azt érte el, hogy Hil egy párnát vágjon hozzá.

- Nem bánom, miért bánnám... Áhh, Lily, ez úgy sem fog összejönni...

- Figyelj Hil... Lucius ingázik. Egyébként meg le sem tudja venni rólad a szemét.

- Tuti a megagáz szerelésemen röhög magában...

- Nem, nem, nem!!! Hil, Lucius szépnek tart!

- Lily nem kell a rizsa! Ez nem fog összejönni, már most érzem - törölte meg Hil a szemét.

- Na akkor most leteszem itt a szentesküt, hogy összehozlak ezzel a sráccal.

- Ó Lily köszönöm. Nem tudom, sikerülni fog e...

*******

Cady zavartan figyelte Lilyt és Hilt, közben arra gondolt, hogy milyen jó nekik ilyen bizalmas titkokat mesélni egymásnak. Eltûnõdött, hogy vajon milyen lenne, ha neki is lennének barátai, és már egészen belejött...

- Hé, Rose!

Hil undokul, szinte sértõen bámulta õt.

- Hallgatózól? - kérdezett rá szigorúan, mire Cady rémülten hátrálni kezdett.

- Én... nem... csak errefelé jártam... különben is... nem tudom mirõl beszélsz...

- Tényleg nem tudja. - bólintott Lily. - Na, ne ijedj meg, nem bántunk. Gyere ide.

Cady ijedten-boldogan közeledett a lányokhoz. Talán barátai is lesznek? A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejében.

- Ne félj! - csítította. - Nem értem, mi bajod van.... egyébként pedig szívesen lettünk volna a barátaid...

- Na persze! - morogta Hil.

- Hilary! - szólt rá szúrósan Lily. - Tisztában vagy vele, hogy kivel beszélsz?

- Igen! - vágta rá Hil. - Rózsikával...

- Egy emberrel! Na! - Lily egy ideig szemrehányóan nézett Hilre, aki egy ideig állta is a pillantását. Egy idõ után azonban sóhajtott, és megrázta a fejét.

- Nekem nyolc. - vont vállat. - Szia Cady, és bocs.

- Semmi baj...

- Gyere már!

Cady repsve az örömtõl követte Lilyéket a hálókörletbe, ahol a többiek már vigyorogva várták õket a sok a konyhából csent édességgel.

*******

Flame a gyengélkedõn egyes csapó

Pár pillanat múlva nyílt az ajtó, és Madam Pomfrey nyomában belibegett a három hordágy, rajtuk Black, Potter és Piton. Ez utóbbinak a bal lába igen érdekes szögben hajlott meg, és arcára rá volt írva, hogy ezt õ is észrevette.

Madam Pomfrey mindhárom hordágyról átvarázsolta a sérülteket egy-egy rendes ágyra, majd Flame-hez fordult, és kihúzta magát.

- Hívom az igazgatót. Lear, addig maradj itt, és próbáld meg kihámozni Pottert és Blacket a talárjaikból. Pitonhoz most ne nyúlj - nyílt törés. - azzal a javasasszony kilépett a folyosóra és betette maga után az ajtót.

Flame igencsak elemében érezte magát, szinte a levegõben röpült oda Blackhez.

- Hagyj békén... - morogta a fiú.

- Fogd be és maradj nyugton! - förmedt rá Flame, és elkezdte kigombolni Sirius talárját. A fiú fehér ingén a mellkasán lévõ horzsolásoktól jó pár vérnyom látszott.

- Egyáltalán, mit keresel itt? - kérdezte Black, miután rájött, hogy Flame eltávolítására tett kísérlete meddõnek bizonyult.

- Segítek Madam Pomfreynek. - felelte kurtán a lány, majd egy gyors rántással kihúzta a talárt Sirius alól, hogy az nem is érezte. A fekete talárt a fogasra akasztotta, majd odalépett Potterhez, aki viszont makacsul összefonta karjait a mellkasa elõtt.

- Nem pucérra vetkõztetlek Potter. Az ilyesmitól óvjon meg az Atyaúristen - szólt Flame gúnyosan, és szeme sarkából látta, hogy az egyre zöldülõ arcú Piton erõtlenül elmosolyodik.

James azonban konok hallgatásba burkolózott, és nem moccant.

- A francba, Potter, attól félsz, hogy meglátom az ingedet? - azzal Flame ingerülten szétfejtette a fiú kezeit, majd villámgyorsan megszabadította a talárjától.

- Helyes pizsi, Ágas barátom - vigyorgott Sirius James piros, cikeszmintás pizsamájára pillantva. Flame felakasztotta Potter talárját, és valamely érthetetlen okból megmosolyogta a fogast. Ezalatt a "helyespizsis" Potter pirulva fixírozta a plafont, mintha hirtelen valami roppant érdekeset pillantott volna meg rajta.

kettes csapó

Ekkor ismét kicsapódott a gyengélkedõ sötétbükkfa ajtaja, és belépett rajta Dumbledore, a nyomában McGalagony professzorral és Madam Pomfrey-vel. Az igazgató olyan komor, sõt szinte vészjósló volt, amilyennek Flame még soha nem látta. Õszes-ezüstös szemöldökét összevonta, és kék szeme láthatatlan villámokat szórt Sirius Black felé. McGalagony viszont szabályosan úgy nézett ki, mint aki perceken belül felrobban. Ajkait pengevékonnyá préselte, hogy a lehetségesnél még dühösebbnek hasson. Ezzel szemben Madam Pomfrey mindössze aggódó pillantásokat vetett Pitonra.

- Igazgató úr, kérem legyen rövid... Pitont mielõbb el kell látnom.

- Rövid leszek, Poppy - intette le Dumbledore a javasasszonyt. - Sirius, ha Madam Pomfrey meggyógyított, várlak az irodámban, James, téged úgyszintén. És Flame - a vörös hajú lány döbbenetében csaknem csinált egy tripla hátraszaltót. -, szeretném, ha te is jönnél, szükségem van egy szavahihetõ szemtanúra.

Vajon honnan tudja, hogy láttam...? - töprengett Flame, de csak bólintott.

- Perselus, veled késõbb beszélek. - zárta le mondandóját Dumbledore, és cseppet sem derûsebb kedélyállapotban távozott a kórterembõl.

- Black, a maga viselkedése egész egyszerûen minõsíthetetlen. - vette át a szót McGalagony. Látszott rajta, hogy emberfeletti felháborodására ezúttal valóban nem talál szavakat. - Szálfaegyenesen, ökölbe szorított kézzel állt, és csak az orrlyukai mozogtak. - Nyilvánvalóan elõre kitervelte ezt a remek tréfát, csakhogy azt elfelejtette felvésni az agyába, hogy Pitont akár meg is ölhette volna! Csak és kizárólag Potteren múlt, hogy Piton nem jutott el a Szellemszállásig, és a maga Lupin barátjából nem lett gyilkos! Száz... Kétszázötven pont a Griffendéltõl, kéthavi büntetõmunka, és meghatározatlan ideig kiveszem a kviddicscsapatból! - McGalagony minden további értesítés nélkül távozott, és a becsapódó ajtó éles csattanása elnyomta Sirius "de tanárnõ kérem"-mondatfoszlányát.

Lupin...? Szellemszállás? - Flame-et a kábulatból Madam Pomfrey hangja hozta vissza.

- Hallja, amit mondok, Lear?

- Igen, persze. - felelte Flame.

- Akkor hozzon hideg vizes borogatást mindhárom sérültnek. És siessen. Flame villámgyorsan megtette az utat a gyengélkedõrõl a mosdóba és vissza, és immár három hideg vizes fürdõlepedõt szorongatott.

hármas csapó

Mire Flame visszaért, Madam Pomfrey már felhajtotta Piton talárját és nadrágját. Borzalmas látvány volt. A fiú egész lábszáráról hiányzott a bõr, mindent elborított a vér, és egy helyen elõbukkant a csont fehérje is...

- Lear, húzd fel a paravánt kérlek, és tedd Piton fejére az egyik borogatást! - rendelkezett a javasasszony.

Miután Flame elzárta a látványt a külvilágtól, még további utasításokat osztott a lánynak.

- Fertõtlenítse Black és Potter sebeit, a lila elixír, nagy kerek üvegben! - aztán Pitonnak címezve hozzátette: - Nyugodj meg fiam, csak pár másodpercig fog iszonyatosan fájni.

Flame elõvette a nagy lila üveget, amiben fukszialila lötty kavargott, ami leginkább a kihányt feketeszederre emlékeztetett. Aztán elõkapart még négy-öt törülközõt (biztos, ami biztos), és odalépett Siriushoz.

- NEM fogod levenni az ingem - közölte a fiú, és félszeg pillantást vetett Flame-re.

- Amennyiben nincs rajtad tüll balettruha, leveszem. - közölte Flame, és már pattintotta is szét a gombokat.

- Hogy vagy képes ilyen gyorsan levetkõztetni valakit? - kérdezte James a szomszéd ágyon. Ekkor egy pillanatra minden hangot elnyomott Piton velõtrázó ordítása, ami aztán el is halt. Madam Pomfrey azonban még nem jött elõ a paraván mögül.

- Gyakorlat teszi a mestert, Potter - somolygott Flame az orra alá, aztán az egyik törülközõvel, amit már belemártott a lila trutyiba, elkezdte dörzsölgetni Sirius horzsolásait. Közben azon igyekezett, hogy bámész pillantása ne vegye szemügyre a fiú általa mindeddig gusztustalanul tökéletesnek titulált arcát.

négyes csapó

Pár perc múlva, amikor Flame-nek már Jamesrõl is sikerült leerõszakolni a piros pizsamafelsõt, és kitisztította a fiú sebeit, Madam Pomfrey elõjött a paraván mögül.

- Jól van, Lear, remek... menjen, és cserélje ki Piton borogatását... addig én majd ráncba szedem Blacket és Pottert - mormogta a javasasszony, úgy, hogy Flame csak az utasítást hallotta.

Kiment a mosdóba, és ezúttal csak két hideg vizes törölközõt cipelt visszafelé magával, ugyanis Flame Lear nem szeretett semmit a véletlenre bízni.

Amikor belépett a paraván mögé, az elsõ benyomása az volt, hogy Piton alszik, ugyanis a fiú feje kissé oldalra bukott, a szeme lehunyva... Azonban amikor Flame a sápadt homlokra tette a borogatást, azon nyomban felpattantak a szemei.

- Nyugalom... nem akarlak meggyilkolni, á la Sirius Black - suttogta a lány. - A helyében én gyorsabb módszert választottam volna.

- Remek vicc. - dünnyögte Piton, és felült.

- Tudom. Volnál szíves nyugton maradni végre, hogy feltehessen a borogatásodat? - a fiú azonnal engedelmesen hanyatt feküdt. - Köszönöm. Amúgy... nagyon fájt amikor meggyógyított? - kérdezte Flame, és fejével a paraván függönyének azon része felé bökött, melynek túloldalán Madam Pomfrey-t sejtette.

- Mint hallottad - morogta Piton szárazon.

- A kellem és báj földi megtestesülése, ím, megszólalt - vigyorgott Flame. - Na, jó éjszakát, álmodj szépeket Blackrõl, a Fúriafûzrõl... - azzal gyorsan kihátrált a paraván mögül, mielõtt Piton hozzávágott volna valamit.

Madam Pomfrey már nem volt ott - nyilván idõközben megfeledkezett Flame-rõl, és elment aludni. A lány egy futó pillantást vetve az órára konstatálta, hogy éjjel egy óra harminchat perc van. Utóbb észrevette azt is, hogy se Sirius, se James nincsenek ott.

- Akkor tehát irány az igazgatói iroda... - dünnyögte a lány maga elé, és egy hatalmas vizilóásítást elnyomva kilépett az ajtón.

ötös - és egyben utolsó – csapó

Flame már igencsak laposakat pislogott, de azért erõt vett magán, és az ólmos fáradtságán, és elvonszolta magát az igazgatói iroda bejáratáig. Ekkor döbbent rá, hogy fogalma sincs a jelszóról. A kezébe temette arcát, és megpróbálta behevíteni agysejtjeit, de egy szál gondolat nem sok, annyi sem jött össze neki.

De a szerencse megérkezett Sirius képében, aki belülrõl érkezett, feltehetõleg az irodából. Megállt az alsó lépcsõfokon, komótosan végigmérte Flame-et, majd így szólt:

- Dumbledore már vár. - azzal sarkon fordult, és elindult fölfelé. A lány utána slisszolt, mielõtt még a kõszörny életre kelve visszaugrott volna a helyére.

Miután bementek a griffmadarat mintázó kopogtatóval ellátott ajtón, Flame mosolyogva nézett körül a helyiségben.

Nagy volt, és kör alakú, de a falai mentén elhelyezkedõ temérdek könyvespolctól és könyvtõl kisebbnek tûnt, fõleg, ha még beleszámítjuk a kis, faragott asztalkákat, rajtuk surrogó-pöfékelõ-füttyögő-csilingelõ ezüstketyerékkel.

- Ülj le nyugodtan, Flame - szólalt meg Dumbledore, aki háttal az íróasztalának támaszkodott, és az elõtte álló egyetlen üres székre mutatott. A másik kettõben Sirius és James mintha kissé feszengtek volna.

Flame leült, és az igazgatóra nézett, aki sóhajtott.

- Nos, Flame, az lesz a legjobb, ha elõször téged hallgatunk meg, aztán elbeszélgetek Siriusékkal. Igen, tudom, hogy láttad a történteket. Kérlek, meséld el, pontosan úgy, ahogy tapasztaltad.

A lány a füle mögé igazított egy elszabadult, lángvörös hajfürtöt, majd az ajkába harapott.

- Izé... - kezdett bele sokatmondóan. Egyszerre cserbenhagyta a szókincse. - Szóval, ott álltam az ablaknál. És egy pár perc múlva jött Madam Pomfrey Lupinnal, aztán mindketten lemásztak abba gödörbe vagy mibe a Fúriafûz lábánál... Persze elõbb Madam Pomfrey egy bottal valahogy megdermesztette a fát. - Flame kicsit tanácstalanabbnak mutatta magát, mint amilyen valójában volt, ugyanis fejében, ha hiányosan is, de kezdett összeállni a kép.

- Aztán jött Black és Piton. Egy darabig Black magyarázott valamit, aztán Piton fölvette azt a botot, amit Madam Pomfrey ott hagyott. Azt hiszem, õ is meg akarhatta dermeszteni a Fúriafüzet, de nem sikerült neki, mert elkapta egy ág a bot végénél, és felemelte a levegõbe. Aztán később sikerült neki lemászni a gödörbe, és… Szóval akkor jött Potter, és bement érte az alagútba, és ki is lökte az ágak közül, ahol a fûz már nem érhette el, de õ bent ragadt, és aztán Black kihozta. Majdnem mindhármukat kilapította a fa, de Madam Pomfrey idejében kijött abból a gödörbõl, és... - hadarta Flame, de Dumbledore közbevágott.

- Köszönöm, Flame. Azt hiszem, most mehetsz. Nehéz napod volt - azzal intett a lánynak, hogy elmehet.

Flame szemébõl azonban az álmot kiûzte a kíváncsiság. A griffkopogtatós ajtó elõtt maradt, és fülét a bükkfa ajtólapra tapasztotta. Így csak mondatfoszlányokat értett ugyan, de épp eleget ahhoz, hogy mindent megtudjon, amitõl nyugtalan éjszakája lesz.

- ...tudja, hogy vérfarkas...

- ...megölhette volna...

- ...jó tréfának tartod, hogy...

- ...felelõtlenség...

- ...meglátta az alagút végén...

- ...a Szellemszálláson van, de hajnalban jön...

A lánynak ennyi elég volt. Kirohant a folyosóra, onnan pedig a gyengélkedõre.

Villámgyorsan átöltözött, és cókmókjával együtt sprintelt a Griffendél-toronyba. A lányhálóban lerogyott az ágyára, és végre átgondolta az egészet.

Remus Lupin vérfarkas. Sirius Black meg akarta "tréfálni" Pitont, és azt mondta neki, hogy menjen Lupin után. Erre mondta James, hogy az Black bulija, õ nem kér belõle. Piton meglátta Lupint az alagút végében, és tudja...

Flame-nek óráiba telt, míg végre elaludt, és úgy érezte, öt perc múlva ébreszti is a vekker.