A másnapi bájitaltan-óra (a tanévben az első)

- Tehát nyomatékosan kijelentem, hogy azoktól, akik itt vannak, nem a legjobbat várom el - Willary professzor itt pillanatnyi hatássszünetet tartott -, hanem a tökéletest. - azzal végigtekintett az RBF-vizsgák által szelektált csoporton.

Igen, Willary professzor RAVASZ-kurzusán már csak azok vettek részt, akik az RBF-vizsgára minimum V+-t kaptak. A tavalyi csoporthoz képest erősen csökkent a létszám, ám Flame sajnálatára a mardekáros mezőny erősebbnek bizonyult. Ott volt Lucius Malfoy, Perselus Piton, Wichtory Kryss és még jónéhány felfuvalkodott mardekáros. A Griffendélt azonban csak Remus Lupin, Black, Potter és Flame képviselte.

- Ezért aki nem óhajt tökéletes ívben, kondenzcsíkot húzva maga után repülni az órámról, az igyekszik minimum V eredményű bájitalt kotyvasztani. - azzal Willary intett egyet a tábla felé, mire azon megjelent egy bájital elkészítési módja és hozzávalói. Az álomitalé.

A professzor körbe-körbe járkált a diákok között, akik aszfodéloszgyökeret aprítottak, szkarabeuszt porítottak vagy épp jegyzeteltek, és előszeretettel vonogatott le pontokat.

Flame meg sem nyikkant egész órán, csak némán forralt, kevert, aprított, porított, és pakolta bele a hozzávalókat a főzetbe. Akkor volt az álomital jó, ha sötétbíbor színű volt és fehéresen gőzölgött.

Flame-é, Lupiné és Pitoné lett csak ilyen. Lucius Malfoy bájitala harsányzöld volt, és belekövült az üstjébe, amin egy helyen hajszálvékony repedés futott végig. Potter és Black, akik nyilván egymásról lestek, szénfekete, füstölgő masszát hoztak össze, míg Kryssnek volt mersze dacosan Willary szemébe nézve álomitalnak csúfolni a pirosas-narancsszín trutyiját, ami kis kék szikrákat okádott.

Flame összességében meg volt elégedve magával.

Hilary belépett a szükség szobájába. Legnagyobb meglepetésére ott csak egy ülőgarnitúra foglalt helyet: Egy széles kanapé puha párnákkal, s két kényelmes fotel. A falak mentén körbe-körbe gyertyák lebegtek, jótékony félhomályba vonva a titokzatos helyiséget. Hil leült az egyik fotelbe, és várt. Pontosan 10 órakor nyílt az ajtó, s belépett rajta valaki.

- Hello Wicthory! - köszönt Hil hátat fordítva az ajtónak. Legnagyobb meglepetésére viszont megszólalt egy mély hang:

- Majdnem! - a lány hátrakapta tekintetét, s amit látott, attól egy pillanatra elállt a lélekzete. Lucius Malfoy állt ott Roxfortos talárban. Bal kezében egy szál vörös rózsát szorongatott, másikban valami kivehetetlen tárgyat. Megszokott hűvös stílusát viszont nem veszítette el, teljesen zavartalanul nézett a tüzesen égő zöldeskék szemekbe.

- De hát Wicthory... - csuklott el Hily hangja. Malfoy csak hidegen válaszolt:

- Igen, Wicthory kryss küldte neked ezt a rózsát és egy kis ajándékot... Ez van... - majd mosolyogva közelebb lépett. Ez a mosoly valahogy őszintébb volt mindennél. Hilary elbizonytalanodva állt fel. Arcára tökéletesen kirajzolódott minden érzelme - Na, nem kell?

- De hát...

- Jól van, bevallom az igazságot... - sóhalytott Lucius színpadiasan - A virágot őszinte csodálatom, az ajándékot közeledési szándékom jeléül hoztam... - a szoba elcsendesült, de halk zene kezdett el szólni. Egy asztal és egy váza jelent meg, ahova Malfoy letehette amit hozott, majd várakozón nézett Hilaryre. Mivel nem történt semmi, közelebb lépett. Felemelte a lány egyik kezét, s ujjaik összekapcsolódtak.

- Örülök, hogy eljöttél... - folytatta halkan Lucius. Hangja hipnotizálta az előtte álló lányt, aki már szinte remegett az izgatott vágytól. Körülöttük a vágy láthatatlan szikrái táncoltak. Lucius elengedte Hil kezét, s mindkét karját a lány derekára fonta. Arcuk egyre közeledett. Tekintetük egymásbakapcsolódott egy örökkévalóságig, majd a fiú lassan fejét oldalrabillentette, de még mindig Hil szemeibe nézett. A lány már nem tudta elviselni ezt a helyzetet. Becsukta a szemét, s azt hitte, mindennek vége, de a vágy szikrái őrült lángra lobbantak, mikor ajkain érezte a fiú ajkait. Nyelvük lassú, érzéki, majd vágyakozó, szenvedélyes táncot járt, ebben a csókban érzéseik egybeolvadtak, s a körülöttük tomboló szerelem-tűz elárasztotta minden selytüket.

Sokáig álltak így. Ajkaik egy percre sem válltak el. Hil egyik kezét a fiú vállára tette, másikkal beletúrt annak selymes hajába. Lucius szerelme hátát, haját és nyakát símogatta. A zene kellemesen egészítette ki boldogságukat.

Néhány órával ezután, Hilary Knowles kezében egy gyönyörű vörös rózsával, nyakában egy szív alakú fehérarany nyaklánccal a Griffendél klubhelyisége felé sétált. Alig győzte elhinni, amit a szív-medálon újra és újra elolvasott: Hilary Knowles & Lucius Malfoy...

A tanév első vasárnapja magával hozta a kellemes déli szelet és a napsütést is. Cady mosolyogva ébredt, és egy darabig csak bámulta az abrakon beszüremlő reggeli napfényben úszó apró porszemeket. Aztán egy "jónapomlesz"-sóhaj kíséretében elment zuhanyozni.

Később felöltözött, és lesétált a nagyterembe, hogy reggelizzen. Furcsának érezte, hogy amikor jó kedve van, mindenhol mosolygó arcokat lát, ám amikor magába van zuhanva, mindenki gőgösen elnéz a feje fölött.

***

Flame ellenben hajnalban kelt, igen morcosan, és első útja az étkező helyett a könyvtárba vezetett, hogy megírjon egy esszét McGalagony professzornak az animágiáról.

Asztalán immár hat vaskos köny tornyosult, de a lány még egy betűt sem írt. Kinézett az ablakon a felhőtlen kék égboltra, és vágyakozón szusszant egyet. A horizonton látszottak a hegyek sötétzöld, szinte fekete, erdős sziklacsúcsai, és néha a képbe-beröppent egy-egy seprűs alak, ugyanis a Hollóhát épp aznap tartott kviddicsedzést.

Ebben a váratlan pillanatban Flame agyába betolakodott Sirius Black gúnyosan mosolygó arca.

Ugyanebben a másodpercben a lány megrázta a fejét, majd egyetlen lendülettel és villámgyorsan jegyzetelni kezdett.

***

- Jó reggelt! - köszönt Cady széles mosollyal az asztalnál ücsörgő Griffendéleseknek.

James csak morgott valamit az orra alá, Remus biccentett, majd ismét belemélyedt számmisztikakönyvébe, Hil vigyorogva integetett, Lily visszaköszönt, Sirius pedig szokásos fennsőbbséges mosolyával ajándékozta mag a lányt.

- Nocsak, Rose. Letörlődött az "énvagyokalegjobb"-kifejezés az arcodról?

- Ezt döntsd el magad, Black. - vágta rá Cady, majd lezuttyant a fiú mellé, és kiszedett magának két lekváros fánkot. - Olyan szép idő van - tette hozzá, és bőven meghintette reggelijét porcukorral. - Csinálhatnánk valamit, ha már...

- Én Luciussal leszek - szólt közbe Hil, és pirulva elmosolyodott.

- Nocsak - mosolygott vissza Cady. - Remélem majd szolgálsz részletekkel. És ti? - fordult a többiekhez. - Egy illegális roxmortsi kiruccanás?

A többiek harsány helyesléssel fogadták az ötletet.

***

...ezért az az animágus, aki nem jegyezteti be magát, legfeljebb tíz hónapi azkabani fogságot kaphat, további megtorlást csak annak folyományaként, ha átváltozásai közben illegális cselekményt követett el.

- Huh... - lehelte Flame, és letette a pennáját. Kész a dolgozat, és ráadásul Sirius is kisétált a fejéből. Remek.

- Na jól van, sziasztok!- állt fel Hil, és elköszönt a társaságtól. Elindult a klubhelység felé, hogy átöltözzön. Végigment vagy öt folyosón, és mikor éppen mondta volna a jelszót, egy kéz gyengéden megfogta a csuklóját.

- Hová mész?- hallotta a lány Lucius mély hangját.

- Csak egy pulóvert szeretnék felvenni - mosolygott Hil, és átkarolta a fiú vállát.

- Oké, akkor siess!- a fiú elengedte Hilt, s az utóbbi nyúlsebességgel rohant be a pulóvere miatt. Magára kapta, megigazította kócos tincseit, majd visszatért szerelméhez.

- Hová menjünk?- kérdezte a fiú roppant lovagiasan, s karjával védelmezőn átölelte szerelme derekát.

- Nekem mindegy.

- Tópart?- Lucius ujjai a kósza tincseket igazították ki a lány homlokából, majd gyengéden végigsiklottak Hil arcán.

- Az jó lesz - Hil belekarolt a fiúba, és így sétáltak keresztül az egész kastélyon. Mindenki megfordult utánuk, de érdekes módon ez se Malfoyt, se Hilt nem izgatta. Mikor már kint ültek a deres füvön a szomorúfűz alatt, melynek ágai a tó ezüstös tükrét zavarták fel, Hil ezt suttogta a fiú fülébe:

- Köszönöm a tegnap estét…

- Nagyon szívesen - Lucius belenézett a nagy, zöldes szemekbe, és gyengéden megcsókolta annak tulajdonosát. Hil keze gyengéden simított végig a fiú arcán, karján és nyakán.

- Úristen, Malfoy, mit csinálsz?!- Pethra Parkinson hisztérikus sikítozása szakította szét a romantikus idill csendjét.

- Miért? Mi baj van abban, hogy a barátnőmmel csókolózom?

- KNOWLES?! A BARÁTNŐD????- Pethrának leesett az álla.

- Baj az?- vonta meg a vállát a fiú.- Százmilliószor inkább ő, mint te…

- Jól vagy, kedvesem?- Pethra lassan közelített a pár felé, és letérdelt Malfoy elé. Kecses kezével végigsimított a fiú arcán.- Jól vagy?

- HÉYYAH!- kiáltott fel Hil, és ellökte Pethra simogató kezét.- El a kezekkel a pasimtól, te lotyó!

- Azért válogasd meg a szavaidat, maca, hogy hogy beszélsz velem!- csattant fel Pethra. A két lány egymással szemben állt. Pálcát rántottak. Pethra hirtelen megelégelte az álldogálást, és elkiáltotta magát:

- Piroinitio!- pálcájából fényes tűzcsík indított támadást Hil talárja felé, s a griffendéles lány nem tudta kihárítani a támadást. Az anyag lángra kapott, s a lány egy mozdulattal eloltotta. Zöld szemében a gyűlölet és a megaláztatás vörös szikrái gyúltak.

- Everte static!- Pethra kezéből kiröppent a pálca, de a lány gyorsan utánakapott.

- Stupor!- mondta a lány kaján vigyorral az arcán. A piros csík szélsebesen száguldott a tehetetlen griffendéles felé.

- Na ebből elég! - morogta Lucius, s Hil elé állt.- Protego!- a pajzsbűbáj hatott, s az átok lepattant a kékes védfalról. Pethra éppen időben vetődött ki előle, s az átok csak egy fenyőfát talált el, amely fájdalmes roppanást hallatott. Malfoy intett, s a pajzsbűbáj semmivé foszlott. Pethra odasántikált a pároshoz, s ezzel azt érte el, hogy maradandó halláskárosulást szenvedett.

- Mit képzelsz magadról Parkinson? Neked mi közöd hozzá, hogy kit szeretek, és kit csókolok meg vasárnap reggel? Semmi az égvilágon! Csak azt hiszed magadról, hogy imádlak, és talán valamikor járni fogok veled, de nagyon rosszul gondolod! Soha nem fog neked összejönni ez velem! És most rohadt gyorsan tűnj el, azt ajánlom, különben...

- Jó! Jól van, megyek már!- Pethra úgy futott el, mintha ágyúból lőtték volna ki.

- Ne húzd fel magad, drágám - ölelte át Hil a dühödt fiút.

- Elegem van ezekből a kis ványadt hülyékből - morogta a fiú kipirult arccal.

- Nyugodj meg.- Hil vékony karjaival átölelte a fiú nyakát, és megcsókolta. Érezte, ahogy nyelvük összeér, és vágyakozó táncba kezd. Lucius végigsimított a lány hátán, és két oldalról gyengéden megfogta a lány csípőjét.

- Nyugodt vagyok - suttogta Lucius, és ujjaival finoman kibújtatta a vékony fehérarany láncot a lány kék pulóvere alól.- Látom, még megvan.

- Örökké hordani fogom.- Hil szerényen elmosolyodott, és odabújt a fiúhoz.

- Édes vagy.- Lucius végighúzta kézfejét a lány hátán.

- Fázom.

- Akkor menjünk sétálni.- Lucius felsegítette a lányt, és megfogta a kezét. Ujjaik egymásba gabalyodtak. Elindultak a hátsó kertbe. Hil mosolygott, a napfény megvilágította arcát. Lucius is mosolygott, s nem tudott ellenálni a lánynak. A kertben megálltak egy illatozó cédrusfa alatt, melynek levelei a mélybarna árnyalataiban pompáztak. Hil nekidőlt a fának, s hagyta, hogy a fiú megcsókolja. Sokáig álltak így, a cédrusfa rejtekében.

***

Hil bágyadtan sétált fel-alá a klubhelységben, mivel a mai napon az órák később kezdődtek. Rajta kívül mindenki a folyosókon marhult. A tegnapi randevú kellemes nyomokat hagyott benne, és mint minden olyan lány, aki két napja jár együtt a szerelmével, most is Luciusszal akart lenni. Lezuttyant táskája mellé, és ajkait csücsörítve bámulta, ahogy a fahasábok hamuvá égtek a tűzben. Váratlanul megcsörrent az órák kezdetét jelző csengő. Hil felállt, megigazította magán a talárját, és elindult az átváltoztatástan-terem felé. Mikor megérkezett a mardekáros lányok összehúzták a szemüket, és elfordultak. Hil leült Lily mellé a földre, és elmosolyodott.

- Na?- kérdezte vigyorogva a vörös lány.

- Boldog vagyok...- suttogta Hily. A háttérben Pethra Parkinson gúnyos felmordulását lehetett hallani.

- Értsem úgy... ?

- Rossz az aki rosszra gondol! Nem testileg, lelkileg vagyok boldog!- mondta a barna lány egy kicsit dorgáló stílusban.

- Ó, nézd csak ki jön...- intett Lily fejével a folyosó elejére, ahol megjelent a magas, szőke, méltóságteljes és roppant helyes fiú. Hil felpattant, és elé rohant. Lucius elkapta a lány derekát, és magához húzta. Hil szorosan megölelte szerelmét, és beszívta finom pézsmaillatát.

- Szia szívem...- suttogta Lucius.- Van még húsz percünk...

- Akkor sétáljunk egyet...- mondta a lány, és a fiúba karolva elindult. -Lily mosolyogva nézett a távolodó, ölelkező pár után, majd beletemetkezett a házidolgozatába.

Lucius hátranézett, és mikor látta, hogy a csoport már nem láthatja őket, lehajolt a lányhoz, és száját a szájára tapasztotta. Hil egy kis időre átvette az irányítást, s nyelvét bedugta a fiú szájába. Lucius átfonta karjaival a derekát, és belement a kis játékba. Hil kezét becsúsztatta a fiú öve alá. Lucius szintén úgy tett.

- Maguk mit csinálnak ott?!- harsant McGalagony hangja.- Azonnal jöjjenek órára!- Hil és Lucius ijedten rebbentek szét, s retekvörös arccal sétáltak be a terembe. Leültek egymás mellé, és megpróbáltak az órára figyelni. Pethra Parkinson megeresztett egy gúnyos vigyort. Hil szokása szerint letépett egy darab pergament, és ráírta:

- " Tetszett?"

- " Oh, miért ne tetszett volna?"

- " Még nem fejeztem be...:)"

- " Nem hittem volna rólad, hogy ilyen vadmacska vagy..."

- " Most már ezt is tudod..."

- " Szeretlek."- Lucius arcán átsuhant egy mosoly.

- " Én is, nagyon szeretlek...” Jujj, jön McGalagony!- Hil gyorsan elrejtette a pergamendarabot.

- Kisasszony! Ha így folytatja, a Griffendélnek egy pontja sem marad. Mínusz 5 pont a Griffendéltől - sziszegte a tanárnő. Lucius megvonta a vállát, és sebesen körmölni kezdte az animágusi szabályokat. Észrevette, hogy a pad rázkódik.

- Mi van?- kérdezte suttogva a vöröslő fejű lánytól, aki rázkódott az elfojtott nevetéstől. Hil csak megrázta a fejét, és tovább írt. Óra után Lucius megint feltette a kérdést.

- Min nevettél a szabályok között?

- Csak az... Hogy... Hogy én... Bejegyzetlen animágus vagyok...- suttogta Hil mosolyogva.

- Huh... És legalább macskafélévé... ?

- Fehértigrissé...

- Drágám, este 10-kor egy kis korrepetálás?- kérdezte élénken mosolyogva a fiú.

- Rendben...- Hil lábujjhegyre állt, és megcsókolta kedvesét.- Szép napot...- azzal elindult a griffendéles diáksereg seregjatójaként a legendás lények gondozása óra helyszíne felé.

Vasárnap (Cady és Flame szempontjából)

Cady

A kis csapathoz időközben csatlakozott Wicthory, aki a saját lehengerlő és ellentmondást nem tűrő stílusával kiszedte Jamesből, hogy hová is igyekeznek.

- Ááá, illegalitás... Nincs az a pénz, amiért ezt kihagynám - közölte a mardekáros lány majd hátrarázta éjfekete haját, és körberagyogott, mintha csak azt kérdezné az egybegyűltektől: "ugye milyen gyönyörű vagyok ma is?".

Hilary addigra már csatlakozott Luciushoz, hogy könnyed romantikázással töltsék a napot.

- Én pedig... szóval én nem megyek, van egy csomó tanulnivalóm - bökte ki Lily. Eközben undorodó pillantással méregette Jameset. - Na, indulok a könyvtárba...

- Remek társaságod lesz. Flame Lear... - jegyezte meg Sirius, és ajka gúnyos mosolyra húzódott. Az utóbbi időben rengeteg lekicsinylő megjegyzéssel jutalmazta Flame-et - természetesen csak a háta mögött.

- Mostanában feltűnően sokszor emlegeted Leart. - közölte Lily szárazon, mire Cady két arcán egy-egy rózsaszín foltocska jelent meg. - Egyébként ő legalább nem akar senkit megölni, igaz, Black?! Na, csókjaim. Jó mulatást - azzal a lány kisietett a nagyteremből.

- Dehogynem akar senkit megölni. Olyan halálosan unalmas. - vigyorogta Wicthory, mire a banda nevetni kezdett. Sirius ezután még jó sokáig konok hallgatásba burkolózott, s legközelebb csak Roxmortsban szólalt meg.

Flame

Flame azonban mire Lily felért a könyvtárba, már a parkban sétálgatott. A felhőtlen kék eget fürkészte és igyekezett az agyába minduntalan betolakodó Sirius Black arcát száműzni. Épp a Tiltott Rengeteg mellett korzózott, amikor hirtelen öblös kiáltás ütötte meg a fülét.

- Flame! - a lány hátrafordult. A vadőr, Hagrid szólt neki, aki épp akkor lépett ki az erdőből, vállán egy fél sz.arvasra emlékeztető hatalmas, véres húscafattal.

A lány odarohant az óriáshoz és átölelte. Kicsit facsarta az orrát az oszladozó tetem bűze, de ez egy pillanatra sem zavarta.

- Azt hittem, el is felejtetted, hol lakom - mosolygott Hagrid, és összeborzolta Flame amúgyis kaotikus, lángvörös hajzuhatagát.

- Tulajdonképpen igen. - felelte Flame, és kitörölt egy könnycseppet a szeméből.

- Úristen, azért nem semmi, ami veled történt... - csóválta a fejét Hagrid, amikor már a kunyhójában ültek csipkebogyóteát kortyolgatva. Flame éppen azt mesélte, mi történt vele a héten, és Agyar, a nyúlszívű vadkanfogó kutya fülét vakargatta.

- Hát igen... - a lány direkt mellőzte a kínosabb részleteket, minthogy rájött, miféle Remus Lupin és hogy folyton Siriusra gondol. - Ráadásul a csapat is kikapott... Azért ennek is vannak jó oldalai. Potter kicsit visszafogta magát. Úgy fél percig.

Hagrid lesunyta a szemét és belemosolygott a teájából felgomolygó fehéres gőzbe.

Hilary a nagyteremben üldögélt, és a székelykáposztáját lapátolta magába.

- Jó étvágyat - huppant le mellé egy vörös hajú lány.

- Áh, szia Flame!- mosolyodott el Hil, és barátnője szemébe nézett.

- Te, hogy én mennyire.... Fujj, de gyűlölöm Blacket!- fakadt ki a lány.

- Mit vétett ellened, drágaságom?- sóhajtott Hil "erre-szűmítottam" stílusban.

- Tudod, mindig okoskodik, azt hiszi, ő a legjobb mindenben, és olyan szörnyen idegesítő!- mondta Flame vadul gesztikulálva.

- Pedig jófej. - vonta meg a vállát a barna lány.

- Már akivel... Szerencsés vagy, hogy veled az.

- Már régóta barátok vagyunk. De... Ezt értsem úgy... ?

- Jaj, dehogyis!- mordult fel Flame.- Dehogy tetszik nekem Black!

- Akkor jól van, csak nagyon úgy nézett ki. Na szívecském, én megyek bűbájtanra!-

Hil felállt, ésmagára hagyta a prefektuslányt, akinek egy olyan borzalmasan sanda gyanúja támadt, hogy amit Hil feltételezett, abban van valami...

Eközben a barna lány a tankönyvét halászta elő a táskájából, és felcsapta a röptető átoknál.

- Mit tanulsz?

- Á, szia Sirius!- morogta a lány, fel sem nézve a könyv sárgás lapjaiból.

- Ez tök könnyű! Mit parázol?

- Én? Parázni?- Hilary felnevetett.- Dehogy parázom! Csak tudod, ismétlés a tudás gumicsirkéje...

- Jézusom... Hogy neked milyen dumáid vannak!- mondta Sirius szemét eltakarva.

- Bajod van vele?- mosolygott Hil, s sebesen lekörmölte a röptető bűbáj varázsigéjét a kipontozott vonalra.

- Nekem? Dehogyis... Csak tudod, Lear nem nagyon örülne neki...- mondta Sirius enyhe gúnnyal a hangjában.

- Te egy komplett elmebeteg vagy, komolyan mondom! Tetszik Lear, vagy nem?- Hil felnézett a könyvből, és belenézett barátja szemeibe.

- Nem.- rázta meg hevesen a fiú a fejét, de Hil érezte, hogy hazudik.

- Hát jó. Egyébként meg, mit csináltatok tegnap este ott a fiúhálóban? Lily azt mondta, küld rátok egy toroksorvasztó átkot, olyan hangosak voltatok.- nézett Hil kérdően a fiúra, aki zavartan elvigyorodott.

- Egy kis párnacsata...- Sirius már nem tudta megállni röhögés nélkül.

- Perverz disznó!!- nevetett fel Hil.- Na nyomás befelé!- megragadta a fiú talárujját, és bevonszolta maga után a terembe. A fiú leült mellé, és mikor Flitwick elkezdte sipító hangú monológját, Hil pimaszul nekidőlt a fiúnak, és alvást színlelt.

- Hé, McGowan! Tintás az orrod! - vihogott oda Paige - nek Pethra Parkinson. Paige megdörgölte az orrát, ettől elkenődött a tinta.

- Nem zavar. - hajolt vissza a mágiatörténelem jegyzetei fölé a lány.

- Az 1679 - es csúcstalálkozón Belladonna Meyers elnöknő 3 napon át szakadatlanul tarotta a gyűlést... - csikorogta Binns.

Az óra hátralévő része dögunalmasan telt. Lucius a pennáját forgatta, Pethra és a barátnői Lucius mozdulatait bámulta, a többiek meg elterülve aludtak az padon. Paige a levegővételnyi szünetekben szórakozottan firkálgatta a lap szélét. Közeledett az óra vége, az osztály 1/4 - e egyenletesen szuszogott. Feladták a házit, vagyis 5 oldalt kell írniuk az 1679 - es Csúcstalálkozóról. Ásítozva kivonultak a teremből, és legendás lények gondozása órára indultak. Piage szakadatlanul a jegyzeteit böngészte, pedig felnézhetett volna a lapokból, mert akkor nem ütközöttvolna neki valakinek.

- Hé! Nem tudsz vigyázni? - kiáltott fel Hil.

- Dehogynem. Á, ezer bocsánat Knowles! - mondta, és elhúzta a csíkot.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Lucius Hilt, és átkarolta hátulról.

- Semmi, édes. Csak McGowan olyan ügyetlen, hogy elbotlik benne az ember. - felelte Hil.

Paige pedig kisétált az erdő szélén lévő kifutóhoz, ahol az órákat tartották. Ott már két lány álldogált, Lily és Flame.

- McGowan! Nem jössz ide? - kérdezte Lily.

- Ha nem muszáj, akkor nem. - felelte Paige.

- De muszáj. - felelte Lily, és megvárta, amíg a lány odaér.

- Komolyan, még csak most jöttél, egy iskolába járunk, igaz nem ugyanabba a házba, de még semmit sem tudok rólad, csak azt hogy nézel ki. - mondta Lily. Flame eközben csendbe burkolózott, és Sirius Black viselkedésén gondolkodott.

- Mit mondjak magamról? Azt hogy egy elfuserált bénaság vagyok? - kérdezte Paige, és elhúzta szeme előle az egyik vörös tincsét.

- Nem, de egy hétvégén szívesen végighallgatnám azt, hogy ki is vagy, milyen életed van, volt, stb.! - mondta Lily barátságosan.

- Ó, majd pont te leszek kíváncsi az én nyomorult életemre! - dörmögte halkan Paige.

- Hát jó....Látom, nem vagy közlékeny kedvedben. - mondta Lily, és ezek után szótlanul álldogáltak a kifutónál. lassan minden ember elszállingózott a helyszínre, majd a tanár is befutott, és elkezdődött az óra.

- Nos... a mai órán a szfinxekkel foglalozunk. - kezdte a professzor. - Mit tudnak mondani a szfinxekről?

Paige keze rögtön a magasba lenült, vele párhuzamban Flame és Lily keze is.

- Igen, McGowan kisasszony? - szólította fel a tanár.Paige belevágott:

- A szfinxek Egyiptom földjéről származnak. Emberfejük és oroszlántestük van, legtöbbször értékes tárgyak őrzésére fogják be őket. Szeretik a talányokat, találós kérdéseket, mivel emberi ntelligenciával rendelkezik. Csak akkor támad, ha illetéktelenek közelítik meg az általa őrzött helyet vagy tárgyat. - mondta Paige.

- Kitűnő. 10 pont a Mardekárnak. - mondta a tanár, és elment. Kis idő múlva megjelent egy szfinx társaságában, amire többen csak pislogtak.

- Nos? Ki próbál meg közelebbről is megismerkedni a tananyag tárgyával, - kérdezte derűsen a professzor, mire mindenki ösztönösen egy lépést hárált.

- McGowan? Legyen hát! - mondta a professzor, amire Paige csak döbbenten pislogott.

- Mi? Éééééén? - kérdezte az állát összeszedve a földről. Odasétált a szfinxhez, és csak 2 méter volt közte és a bestia között. Lehunyta a szemét, és várta a kérdést.

- Ember, mégis tudatlan, bestia, de nyomok nélkül gyilkol, a talajból jött, de ma már alig használják. Mik ezek, - kérdezte a szfinx. Paige pedig gondokodóba esett.

- Nos... az első, az valószínúleg a mugli társadalom lesz.. - gondolkodott a feje búbját vakargatva. - a második minden bizonnyal egy legendás lény lesz.. a harmadik pedig egy földből származó anyag.. - ismételte a lány. - Megvan! - kiáltott fel a lány.

- Az eslő megoldás a mugli társadalom, a második a lethifold, a harmadik az agyag! De ezeknek mi köze egymáshoz? - kérdezte elgondolkodva.

- Nem fontos, a lényeg, hogy válaszoltál a kérdésekre. 20 pont a Mardekárnak. Köszönjük a bemutatót, McGowan. Na, ki csinálja utána? - mondta a professzor, mire Paige visszavonulót fújt, és beállt Lily mellé.

- Most már közlékeny hangulatom van. - mondta Paige.

- Remek. Reméljük, óra végéig megmarad. - felelte Lily.

- Nehéz volt? Vagy egyszerűen csak adtad az idiótát? - kérdezte csendesen Flame Paige - t, aki errefelkapta a fejét.

- Nem, nem adtam a hülyét, csak én nem vagyok egy nagy talányfejtő. Egyébként pedig örülök, hogy ilyen fantasztikus kedved van. - vigyorodott el Paige, és kaján élvezettel nézte, ahogy Pethra kínlódik a kérdésekkel. Az óra a vége felé közeledett, mindenki sikerélménytől koronázva indult el ebédelni. Paige Lily mellé csapódott, és elkezdte az élete rövid történetét. Beértek a bejárati csarnokba, és éppen a nagyterem hívogató ajtaja felé vették az irányt, amikor egy trágyagránát esett leeléjük, és a szagoktól ájuldozva ténferegtek át az ajtó küszöbén.

- Bleeh..ez a Hóborc kész háziátok. - köhécselt Lily. odalépett mellé Hil, és megkocogtatta a vállát.

- Íííííííííí! Ja, csak te vagy az, Hil? - kérdezte megnyugodva Lily.

- Igen én vagyok. Nem jössz enni? Nekem majd kigurul a szemem az éhségtől. - mondta vidoran Hil. Lily Paige - re nézett.

- Menj csak! - mondta Paige bátorítóan, és elhúzta a csíkot. Leült a saját asztalához, és egy könyvet olvasva evett. Pethra leült mellé, és barátnői körével együtt cikizni kezdték. Paige pedig csak tűrt, tűrt és tűrt. Majd szép lassan felvette a haja színét az arca.

- Elég! Mi lenne, ha nem cikiznétek folyton! - kiáltott fel, és becsapta a könyvet. Kiviharzott a teremből, és ügyet sem vetett a kíváncsi sze,párokra, akik fürkészték, és találgatták, mi baja lehet enek az új, könyvmoly kiscsajnak.

Hil lassan felállt, és a mardekár asztalához sétált. Lucius felnézett a makarónijából, és rámosolygott a lányra. Hil azonban nem őtt vette célba, hanem Pethráékat.

- Mégis mit képzeltek magatokról, a francba már!- üvöltött Hil. Pethra és Grace ránézett, a s többi vihogós barátnő szájából kiesett a falat.- Elegem van, hogy egyfolytában McGowant cikizitek, mert ő nem olyan mint ti! Most ez mire jó?!

- Ne avatkozz bele, Knowles.- emelkedett fel Pethra.- Mi közöd hozzá, te griffendéles kis gebe?

- Én mint gebe? Néztél már tükörbe Parkinson?

- Néztem, és sokkal jobbat láttam, mint te.- Pethra kiköpött Hil lábai elé. Hilben kezdett felmenni a pumpa. Immár mindenki őket figyelte, még Flame is felnézett a Prófétájából.

- Na ebből elég!- Hil intett egyet, mire a Mardekár és a Hollóhát asztala távolodni kezdett egymástól, diákokkal együtt.- Párbaj Parkinson, különben megbánod.- Pethra ránézett Hilre, és intett barátnőinek, hogy üljenek le. A két lány szembeállt egymással, pálcát szegeztek a másikra.

- Dissendium!- kiáltotta el magát Pethra, mire Hil farmerja térdig felhasadt, láthatóvá téve a lány lábát és alsóneműjét.

- Flippendo!- az átok telibe találta Pethrát, s az hat métert repült. Haja vége füstölt. A mardekáros lány szemei szikrákat szórtak.

- Sepensortia!- pálcájából egy kígyó csusszant ki, célba véve Hilt.

- ELÉG!- állt fel Flame, és elindult a párbajozók felé. Hirtelen valaki megragadta a csuklóját, és lehúzta a helyére. Sirius üveges szemmel meredt a lányokra. Flame egy pár percig még ellenkezett, majd végül ő is leült "Ezt úgyis megszívják" arckifejezéssel. A kígyó eddigre már eltűnt, s Hil következett.

- Locomotor mortis!- Pethra csuklói hátrarándultak, s a lányt láthatatlan kötelek kötötték gúsba. Pethra végül leküzdötte az átkot, és küldött egy Carbunculust, ami elől Hil szerencsésen kivetődött. A lány felállt, és látszott rajta, hogy unja az egészet. Pethra elfordult, s nem láthatta, mire készül Hil.

- Stupor!- az átok telibe találta Pethrát, aki azon nyomban összeesett. Hil megfogta az oldalát, intett egyet, mire az asztalok visszatolódtak a régi hgelyükre, majd lihegve kifutott a teremből. Lucius az égre emelte a szemét, és utána ment.

- Mi a baj?- Lucius átkarolta a lányt, és magához húzta.

- Semmi... Kiderítettem valamit McGowanról, és... Szóval az a lényeg, hogy nem szabad őt bántani. Se testileg, se lelkileg.

- Mi van? Mit derítettél ki?

- Majd elmondom, de még nem vagyok benne biztos.- felelte Hil piros arccal. Lucius halványan elmosolyodottt, és lehajolt a lányhoz. Gyengéden megcsókolta, s nem engedte el. Sokáog álltak így, még akkor is, amikor a diákok özönleni kezdtek a teremből. Mindenki jól megbámulta őket, sokan össze is súgtak a hátuk mögött:

- Malfoy és Knowles? Az leheteten...

Mikor elváltak, kéz a kézben indultak el a délutáni órákra, s megálltak az átváltoztatástan-terem előtt. Hil kaján vigyorral vette tudomásul, hogy Pethra Parkinson nincs jelen.

- De Sirius, megmondtam, hogy még nem...

- Légyszi. Csak... Kérlek. Ha megérném, hogy egyszer lefeküdj velem, nem kérném többet, cserkészbecsületszavamra.

Cuppogó hangok, elfojtott nevetés.

Flame unottan hátradobta a haját, és sötét pillantást váltott a szomszéd asztalnál ülő Perselus Pitonnal. Már a könyvtárban sincs nyugta az embernek.

Meg különben is, vasárnap óta, mióta Sirius és Cady hivatalosan is járnak, folyton ez megy. Smár, fűzés a szexre, még több smár, két mondat beszéd, smár, smár, és smár. Flame-nek kezdett tele lenni a hócsukája.

Felemelkedett a székéről, és a szemközti polc mögé sétált. Sirius Black hátát látta csak, de nyálas hangokból ítélve Cady csak takarásban volt.

- Khm, khm - kocogtatta meg a fiú vállát Flame. - Lehet, hogy irreálisnak tűnik, Black, de vagyunk egy páran, akik a cuppogáson kívül többet is szeretnénk tudni az életben, úgyhogy kérlek, szépen kérlek benneteket, hogy távozzatok.

- Savanyú a szőlő, Lear? - lépett ki barátja mögül Cady Rose vigyorogva. Mióta együtt volt a fiúval, megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzett Flame iránt.

- A legkevésbé sem, Rose. Csak annyit szeretnék kérni, hogy... - kezdte higgadtan Flame, de Sirius a szavába vágott.

- Csak azért, mert te aszexuális vagy, és csak a könyvektől kerülsz izgalmi állapotba, attól még...

Flame pálcája azonban gyorsabban villant, minthogy a fiú befejezte volna a mondatot.

- Én a helyedben tartottam volna a számat, Black.... vagy inkább Green. - a lány megengedett magának még egy kihívó mosolyt.

Nos igen. Ez a húzás nem volt az ő színvonalához mérhetően elegáns. De kétségkívül vélravezető.

Az asztalához leülve gonoszul összemosolyogtak Pitonnal.

***

- Black, jöjjön ide! - hallott Sirius egy ismerős, kimért hangot maga mögött. A francba, szitkozódott magában. A klubhelyiségbe tartott, és ilyen állapotban nem akart senkivel bájcsevelyt folytatni.

- Vegye le a kapucniját! - utasította a fiút McGalagony professzor, de ezt nem tartotta olyan fontosnak, hogy több szót pazaroljon rá. Sirius kihasználta a joghézagot, és fején hagyta a csuklyát.

- A büntetőmunkáját ma kezdi, este nyolckor, és az elkövetkezendő két hónapban minden este ezt kell végeznie.

- És mi az? - dünnyögte Sirius nem túl sok lelkesedéssel.

- Ki kell takarítania a gyengélkedőt. - felelte a professzor.

- De... tanárnő! Két hónap... minden este... gyengélkedő...

- Pontosan. - azzal McGalagony befordult balra, magára hagyva a fiút.

Sirius cifrán káromkodott magában. Ma este kezd, és addigra el kell tüntetnie ezt a röhejt a fejéről.... Mert ugyan Flame okozta, de a fiú bevallotta magának, hogy nem élné túl, ha a lány még egyszer így látná.

- Á, Lear, már vártalak! – rohanta le Flame-et Madam Pomfrey, alighogy a lány betette lábát a gyengélkedőre. – Ma van egy kis dolgom házon kívül, viszont az a Black ma kezdi a büntetőfeladatát. Szeretném, ha itt maradnál estig.

Flame bólintott, bár legutóbb, mikor egyedül volt a gyengélkedőn, igencsak, khm, emlékezetes dolgok történtek. De azért elmosolyodott. Madam Pomfrey nyilván randizni megy, elvégre még csak harminc múlt, megérdemel egy görbe estét. A lány elfojtott egy mosolyt, amikor öt perccel később a javasasszony kilépett a gyengélkedő ajtaján, sugárzó mosollyal, kirittyentve.

Annak viszont Flame már nem annyira örült, hogy neki kell itt lennie, amíg Sirius a büntetőmunkáját végzi. Lehet, hogy ki kell takarítania az ágytálakat, gondolta, és kajánul elvigyorodott. Lelki szemei előtt megjelent a kép, amint Sirius sikál, ő pedig szúrós szemmel nézi...

Este nyolckor halk nyikordulással kitárult az ajtó, és belépett rajta Sirius, a maga szokatlanul morcos valójában, a fején kapucnival.

- Napsugaras szépjóestét, Black – köszönt Flame, és felállt a székéről. A fiú gyilkos pillantással jutalmazta.

- Csináld vissza – morogta, és pálcáját Flame-re szegezte. - Majd ha elvégezted a büntetőfeladatot. – vigyorgott a lány, és az elkövetkezendő két órában ügyet sem vetett Siriusra.

Az söpört, felsikálta a követ, bevetette az ágyakat, és igen, az ágytálakat is kitisztította.

Flame ezalatt leltározta a bájitalokat, és jobbára unatkozott a gardróbban. Lelki szemei előtt ismét Sirius lebegett, csakhogy most mosolygott, és megfogta az ő kezét... A lány megrázta a fejét és dacosan szembenézett az előtte lévő vitrin üvegajtajában levő tükörképével.

- Nem gondolok rá többet – szólalt meg fennhangon. A tükörkép elmosolyodott, és kisétált az ajtóból.

- Tudtad, Lear, hogy az őrültség első jele, ha az ember a bútordarabokhoz beszél? – Flame úgy perdült meg a tengelye körül, mintha elefántokra méretezett villanypásztorral csapták volna meg. Sirius állt előtte, és valóban mosolygott, amolyan gúnyos-gőgös-mindentudó mosollyal.

- Ezután kétszer is meggondolom, hogy visszaváltoztassam-e a hajszínedet, Black... Green – húzta össze a szemét Flame. Sirius megfogta a lány csuklóját, és tekintetét a lány sötét szemeibe fúrta.

Ekkor azonban lecsúszott fejéről a kapucni, és vidáman kunkorodó palackzöld fürtjei hanyag eleganciával hullottak a homlokába. Flame ajkai széles mosolyra húzódtak.

- Ez azért megért egy misét – dünnyögte, majd meglengette a pálcáját, és Sirius haja immár valódi, éjfekete színében pompázott.

- Most már elengedhetsz – szólalt meg Flame pár másodperc múltán. A fiú mintha meg sem hallotta volna, továbbra is farkasszemet nézett vele. Mostmár Flame sem tudta elkapni a pillantását.

Egymilliomod ezredmásodpercen múlt az egész. Sirius fejében úgy villantak fel a különböző gondolatok, mint a neonszín futóreklámok a mugli televízióban. Egyszer Cady, egyszer pedig Flame arca... Végül száműzte a sok fölöslegesnek ítélt gondolathullámot, és megcsókolta a lány. Aki nem tiltakozott.

Flame körül az idő és tér mint olyan, megszűnt létezni. Furcsa bizsergés indult el a gyomra alól, és eltöltötte az egész testét, a lábujja hegyéig. Mikor a két fiatal ajkai elváltak, a lány szólalt meg először.

- Ezt nem csinálhatod. - Tudom... – felelte Sirius. – De... - Semmi de – rendelkezett Flame. Hirtelen előbukott belőle a már oly jól ismert józan prefektus. – Cady a barátnőd, és te szereted őt, punktum. Soha többé ne merd ezt tenni – a hangnemet parancsolónak szánta, de inkább könyörgőre sikeredett. Tulajdon hanghordozása ellent mondott a tartalomnak. Igenis azt akarta, hogy Sirius mégegyszer megcsókolja...

Hirtelen felkapta a táskáját, és elsprintelt a Griffendél-toronyba.

Úgy tíz percig ült egymagában. A klubhelyiség üres volt. Ott hallgatott benne az egész elmúlt nap nyüzsgése. Az asztalokon szemét, a tűz alig pislákolt.

Flame nagyot sóhajtott, és nekidőlt az ablakpárkánynak. A vágy úgy forrt a testében, mint egy nagy fazék víz, ami bármelyik pillanatban kifuthat.

Hirtelen Sirius lépett oda mögé. Csak finoman súrolta a könyökét.

- Figyelj, Flame, emiatt nem kell bűntudatot érezned, én voltam a hülye... – a lány nem bírta tovább. Megfordult, galléron ragadta Siriust, és azzal a vehemenciával tapasztotta be a fiú ajkait sajátjával, ahogy ő tette vele az imént.

Sokáig álltak így. Végül Flame újra kijózanodott, és hirtelen észrevette, mit csinál, és hogy kivel csinálja. Sirius megütközve nézett rá, mivel még nem szokta meg a lány hirtelen hangulatváltozásait. Flame csak bámult maga elé, kimeresztett szemekkel, és levegő után kapkodott. Ránézett Siriusra, és megrázta a fejét. Megint józan volt, de a vágy még mindig kínozta. Meg akarta csókolni Siriust, a karjaiba akarta zárni, nem akarta, hogy véget érjen. Mgecsókolni, megölelni, beletúrni hajába, megcsókolni, megölelni, és ezt sokszor ismételgetni. Flame agyában a képek eszméletlen sebességgel száguldottak, de ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta Cady. Az a Cady, aki nem sejthette, hogy szerelmetes szerelme egy pár perce még az általa utált Flame Lear-rel csókolózik.

Sirius hátrafordult, s elmosolyodott. Megint a régi Sirius volt. Belekarolt Cadybe, és megcsókolta. Eközben Flame még mindig kábultan állt az ablak előtt, és csak egy pár perc múlva kapcsolt, hogy Sirius - még mindig - csókolózik valakivel. Ránézett a fiúra, majd se szó, se beszéd felviharzott a lányhálóba. Ott csak egy lányt talált, aki nyelve hegyét kidugva egy hosszú, teleírt pergamenlap felé görnyedt. Hil nem nézett fel a papírból, így nem láthatta, hogy Flame bejött. A vörös lány úgy vetette le magát az ágyra, hogy a rugók csak nyekkentek. Erre már Hil is felnézett, s a következőt látta: Flame valami értelmetlent motyog, majd megfogja a párnáját, és irdatlan hangerővel belesikít. Felpattant, és leült Hilary mellé.

- Mi baj van? Flame, jól vagy?- kérdezte aggodalmasan a lány a nyugodtnak cseppet sem mondható arcot.

- Hát persze. Jól. Azt nem tudom, hogy lehetek ilyen hülye... Blackel... Én... Smárolni... Blackel... - Flame nem is figyelt, miket beszél, csak meredten nézte a holdat, és motyogott.

- ÁÁÁÁ!!!!!!!!!!- sikított fel Hil, diadalittasan.- SMÁROLTÁL BLACKEL!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Flame, ez csodálatos!

- Nem, nem az, mivel nem én vagyok a barátnője, hanem Cady Rose. És ezzel buenas noches... - morogta Flame, majd beleharapott a párnájába.

- Óuu... Ezek járnak?- mondta csalódottan Hil. - Igen, és ne tudd meg, miket művelnek... Ott eszik egymást a könyvtárban... De nem is érdekel, tojok rá, Cady ostoba liba, Black pedig egy üresfejű bájgúnár.

- Fujj...- fintorgott Hil.- Én még kényszerből se smárolnék Luciusszal a könyvtárban...

- Luciusról jut eszembe... Hil, mire volt jó az a párbaj tegnap? - Flame hangnemet váltott, s hangja immár nem dühös, inkább számon kérő-dorgáló volt.

- Tudod, milyen vagyok... Ez az egész Paige miatt van, mert kiderítettem róla valamit...

- És? Mi az?- kapott a szón Flame.

- Nem szabad bántani, mert bepipul, visszaüt, de úgy, hogy többet nem kel fel az áldozat. Utána persze a memóriája törlődik... Valahol olvastam, hogy ez a McGowan család valamilyen átka...

- Valamelyik könyvben, valamelyik átokról...- morogta Flame.- Hil, azért néha figyelmesenn is lehetnél...

A lányok még sokáig beszélgettek, de a többi griffendéles is szállingózni kezdett, így a beszélgetés hátralévő részét másnapra halasztották.

- McGowaaaaaaaaaaaaan!!!!!!!!!!!! - visított bele Pehra a lány fülébe, aki az ágyában szuszogott.

- Mi a hészentségesszentháromság bajod van már, te szülészetenfejreejtett vadállat?! - dörmögte vissza Paige az ágyról, és megdörgölte a szemét.

- Szétverlek... Apró miszlikekre szaggatlak... Bebújsz a kis barátnőid háta mögé, ahelyett, hogy bevállalós lennél... - morogta Pethra félig dühösen.

- Hagyd már... Felken a falra, azt nem jössz le onnan! - száguldott be Wich a hálóba.

- Mennyi a vekker? - kérdezte Paige, és feltérdelt az ágyán.

- Háromnegyed kilenc van, angyalbögyölőm. - felelte Wich vihorászva, majd egy szúrós és felsőbbrendű pillantást villantott meg Pethra és barátnői felé.

- Jaaaaaaajjjj.....Már megint elaludtam! - szitkozódott a másik lány az ágyon, és egy üres lap után nyúlt. Ásítozva firkálgatni kezdett rá, és elengedte a füle mellett Pethra szitkozódásait. Kókadtan bámulta a sárga pergament, és ledobta a földre. Ásított még egy sorozatot, majd a méregzöld baldachint elrántva visszaaludt.

Aznap éjjel nem Flame volt az egyetlen, aki rosszul aludt. Siriusnak mindössze fél óra sikeredett. Négy felé felkelt, és kótyagosan kitámolygott az erkélyre. A hűvös éjjeli széltől kissé magához tért.

Felült a vastag kőkorlátra, és Cadyre gondolt. Szerette a lányt, ebben egész biztos volt. Amiért olyan céltudatos és szókimondó, meg egyáltalán, amiért olyan, amilyen. A lelke Cadyre vágyott, de a teste Flame-et akarta.

Elég volt csak felidéznie magában a lángvörös hajú lány kecses mozdulatait, cinikus mosolyát vagy sötétkék pillantását, egyből bizseregni kezdett – ott alul. Sirius szinte belepirult saját gondolataiba, noha tudta, hogy senki nem lát bele a fejébe.

Szöget ütött a fejébe, hogy mindenképp el kell érnie, hogy Cady végre-valahára lefeküdjön vele, mert akkor végre nem kell Flame-re gondolnia.

A horizont már elkezdett világosodni, mire Sirius kianalizálta saját szerelmi életét, és döntést hozott. De hát, ember tervez, Isten végez, sajnos.

***

Az első óra gyógynövénytan volt, a mardekáros bagázzsal. Flame-nek feltűnt, hogy minden összevont órájukat a Mardekárral tartják. De ez őt nem aggasztotta annyira, mint például James Pottert, aki kijelentette, hogy összehányja magát, ha mégegyszer meglátja Piton ábrázatát, vagy Hilary, aki épp ellenkezőleg, örült, hogy Lucius Malfoy közelében lehet.

Ezen az órán Bimba professzor feltűnően derűs hangulatban volt, mint később kiderült, azért, mert virágzik a puffogó pattantyú.

Azonban ez a boldogító tény nem akadályozta meg abban, hogy feladatként a csoportnak az indacus toxicus bogyóinak leszedését adja. Ez a növény egyfajta borostyánszerűség volt, liánnal keresztezve. Vérvörös színű bogyóit kellett leszüretelni, ami nem volt kis munka, tekintve hogy az indacus toxicus behálózta az egész üvegházat, és szárainak végén kis szájnyílás helyezkedett el, mely előszeretettel harapott bele abba, aki éppen arra tévedt.

- A jó nyavaja rogyassza rá az egett erre az összetoszott gazra! � dühöngött Flame magában, amikor már nyolcadszor harapott bele a lábába az említett összetoszott gaz. Az egész csoport elkívánta az indacus toxicust melegebb éghajlatra, miután kiözönlöttek az üvegházból, és a mardekárosok sötét varázslatok kivédésére, a griffendélesek pedig átváltoztatástanra igyekeztek.

Átváltoztatástanon Flame Sirius mellett ült. Ez volt az abszolút kínzás neki, hiszen teljes önmegtartóztatásra volt szüksége ahhoz, hogy ne vesse rá magát a fiúra, vagy azért, hogy széttépje, vagy pedig épp ellenkezőleg...

McGalagony professzor épp felrajzolta a táblára az ember-tárgy transzformáció diagramját, amit Flame mintaszerűen le is másolt, ám egyáltalán nem jegyzett meg. Vörös hajának függönye mögül Siriust fixírozta, aki rúnaszerű krixkraxokat cirkalmazott pergamenlapja szélére.

A fiú akárhogy nézte a firkát, az egy nevet adott ki: Flame. Dühösen letépte a rajzot, és a táskájába süllyesztette. A maradék pergamenre szinte önkéntelenül a következő üzenetet firkantotta:

Legyél éjfélkor a bűbájtanteremben.

Majd a cetlit egy apró mozdulattal Flame elé csúsztatta.

A lány nyelt egyet, majd összegyűrte a levelet, és zsebre tette. Ott lesz. Nem, nem megy el, Black dögöljön meg ahol van. De elmegy, hiszen ő is akarja. Nem. De igen. Nem. DE.

Paige egy hangos és hisztérikus sikításra ébredt. Elrántotta a baldachint, és rögtön tudta is az okot: az egyik szobatársa takaróján egy méretes varangyosbéka kuporgott. Alice (így hívták a hölgyet) a hüllőt söprögetve sikítozot tovább.

- Ne visítozz már, mint a pengősmalac! - kelt ki magából Wicthory Kryss, és lekapta a varangyot az ágyról, mire Alice becsukta a száját. Wicthory ajtón kívülre tette az állatot, és a feszült hangulat átcsapott a kellemes végletbe. Felvették a ruháikat, és egymás után libasorban kimasíroztak a szobából. A klubhelyésgben mindenki a maga társaságához igyekezett, így Paige magányosan indult meg a nagyterem felé. Amikor belépett a terembe, nyugtalan zsivalyt hallott a Mardekárosoknál.

- Na, remek. Most mindenki utál, mint varjú a rohadt tököt... - dörmögte az orra alatt, és az asztal végén helyetfoglalt. Gyors lapátolásba kezdett, aztán el is indult az órákra. az első óra , vagyis gyógynövénytan szitkozódással ért véget. Aztán a sötét varázslatok kivédése terem felé indult, és csengetés előtt tíz perccel már ott járkált föl - alá az ajtó előtt. Pontben csengetéskor kitárult az ajtó, és az addigra ottlévő Mardekárosok unottan levágták a táskáikat egy - egy székre. Paige természetesen az ablakhoz közel ült le, és már az óra elején firkálgatott Alice takarásában. 10 perc... 20 perc... . Még mindig maradt elég idő, hogy észrevegyék nemtörődöm és lusta órai magatartását, de az utolsó pillantaban kicsengettek. A lány bepakolta a cuccait, és a jóslástan terem felé vette az útját.