Flame aznap este - mily meglepő - épp akkor hagyta el a gyengélkedőt, amikor Sirius belépett az ajtón. Lehajtotta a fejét, és igyekezett, hogy lángvörös hajfüggönye mögül még egy kósza pillantást se vessen a fiúra. Amikor az ajtó halk kattanással becsukódott mögötte, a lány nekivetette a hátát a hideg kőfalnak, és hatalmasat sóhajtott.

Azontúl, hogy úgy vágyott Sirius érintésére, mint egy falat kenyérre, tulajdonképpen bizonytalan volt. Nem tudta, jót tesz-e magának azzal, ha ma este elmegy, és találkozik vele.

Mindenesetre még három órája és öt perce maradt eldönteni, így hát fejében a még mindig Damoklész kardjaként alácsüngő, megválaszolatlan kérdéssel elindult a Griffendél toronyba.

A klubhelyiségben, mint este mindig, hemzsegtek a diákok. A legterebélyesebb tömegnyomor James Potter körül alakult ki, aki az egyik fotel támláján ücsörgött, és fennhangon, széles gesztusokkal magyarázott valamit kerekre nyílt szemű lányrajongóinak.

Flame megengedett magának egy gúnyos szemforgatást, majd lezuttyant az egyik asztalhoz, ahol épp Remus Lupin tanult.

- Nem is értem, hogy mit esznek rajta - dünnyögte csak úgy magának, majd előásta mágiatörténet-jegyzeteit, és úgy tett, mintha elmélyülten olvasgatná a középkori óriásháborúkat.

- Figyelj, Lear - szólalt meg hirtelen Remus. Flame érdeklődve pillantott fel. - Nem hinném, hogy adsz a véleményemre, de hülyeséget csinálsz, ha találkozol Siriussal. A lány szinte hallani vélte, ahogy saját álla halk koppanással találkozik a parketta faburkolatával.

- Honnan tudod... - nem futotta a szuszból befejezni a mondatot. Flame a döbbenettől sápadtan beharapta az ajkát.

- Sirius elmondta - közölte a fiú olyan természetességgel, mintha arról okítaná a vele szemben ülő Flame-et, hogy kétszer kettő, az biz' négy. - És szerintem te is tudod, jobban mint én, hogy miért is akar találkozni veled.

A lány azon nyomban megtalálta a nyelvét. Jegyzeteit elegáns mozdulattal a táskájába süllyesztette, és csak azután válaszolt, a maga megszokott, kimért és hűvös stílusában.

- Pontosan azért, amiért én is vele - közölte. - És ha megkérhetlek, ne üsd bele az orrod - tette hozzá, majd elviharzott a lányok hálói felé.

Az idő csigalassan vánszorgott. Flame az ágyán fekve hallgatta a falra szerelt óra ketyegését. Fél tizenkettőre már minden szobatársa megérkezett, és el is aludt. A lány háromnegyedkor már nem bírt magával; kilépett az ágyának függönye mögül, és halk macskaléptekkel az ajtóhoz osont. Egy pillanatra ijedten hátranézett - Hilary épp megfordult - majd lesompolygott a lépcsőn, ki a klubhelyiségből.

Remek, Siriusnak sikerült azt a tantermet kiválasztania, ahová a legnehezebb mellékutakon eljutni, gondolta a lány, amikor ötödszörre vágott keresztül egy főfolyosón, ahol véleménye szerint bármikor elkaphatták volna.

Öt perccel éjfél előtt már a bűbájtanterem ajtajával nézett szembe. Nagyot sóhajtott, majd benyitott a rúnafeliratokkal díszített ajtón az üres terembe.

- Szóval itt vagy - dünnyögte egy túlságosan is jól ismert hang a sötétből. A terem nem is volt olyan üres mint az ember első pillantásra hitte volna.

Sirius felállt a padból, ahol eddig üldögélt, majd a terem közepén álldogálló Flame-hez lépett. Pár hosszú pillanatig csak némán meredtek egymásra, majd a lány fojtott hangja megtörte a csendet.

- Szóval, miért is akartál találkozni velem? - kérdezte.

- Azt hittem, magadtól is rájöttél.

- Rájöttem. - morogta kelletlenül Flame. - De reménykedtem valami egész másban, én kis naiv...

- Reménykedtél? - kérdezte Sirius, mint aki tudja, hogy a lány nem mond igazat. Ujjaival végigsimított Flame sápadt arcán. Az nem felelt, csak kifürkészhetetlen pillantással méregette Siriust.

- Reménykedtem... - suttogta aztán, alig hallhatóan. A fiú mintha csak erre várt volna, finoman megemelte Flame állát, és megcsókolta a lányt.

Ahogy az ajkuk összeért, Flame azt érezte, hogy feje búbjától kiindulva kis szikrák bizseregnek végig az egész testén, és e szikrák nyomán a félszeg kislányból nő lesz. Beletúrt Sirius éjszín fürtjeibe, és szorosan hozzásimult a fiúhoz. Fekete cipője halkan koppant a parkettán, és ezzel a hanggal együtt megszólalt Flame lelkiismerete is.

- És... és Cady? - kérdezte, miután hatalmas önuralomról téve tanúbizonyságot, elhúzta a fejét.

- Amiről nem tud... - Sirius itt Flame nyakára lehelt egy apró csókot. - ...amiatt nem fáj a feje.

A lány túlságosan beleélte magát a helyzetbe ahhoz, hogy más véleményt engedjen meg magának. Ajkai ismét Sirius ajkaira tapadtak, ujjai pedig mintha önállóan működnének, automatikusan a fiú talárját kezdték kigombolni. Annak keze ezalatt Flame derekát, ha ez lehetséges, még közelebb húzta a fiú ekkor már hevesen lüktető ágyékához.

- Itt...? - zihálta Flame, aki nem tudta folytatni a kérdést, mert Sirius megragadta a combját alul, és felhúzta, így kénytelen volt kibillent egyensúlya miatt büszkeségéről megfeledkezve, ám jóleső érzéssel nekitámaszkodni gyűlölt ellenségének, aki viszont a tanári asztalnak dőlt.

- Persze, hogy itt - a fiúnak nem kellett kétszer átgondolnia, mire céloz Flame. - Azt hiszed... ah... hogy a... úristen... a Szükség Szobája üres?

Addigra azonban a lány megválaszolta magának a kérdést, és zabolátlan bal keze elkezdett Sirius slicce felé kalandozni, és igen ingerlő mozdulatokat tett.

"Nem bírom tovább" - gondolta a fiú.

- Azt meghiszem... - dünnyögte Flame, és lehámozta Sirius talárját.

- Nem mondtam semmit - suttogta bele Sirius a végeláthatatlannak tűnő heves csókba. Flame csak felhúzta az egyik szemöldökét, de rögtön vissza is eresztette a helyére, amikor a fiú egyetlen rántással letépte róla a decens, hófehér iskolai blúzt. Az apró gombok szerteszét repültek a teremben, de ez egyiküket sem érdekelt, a legkevésbé sem.

Sirius egy gyors mozdulattal hanyatt döntötte Flame-et a tanári asztalon. A lány hófehér bőre szinte világított a sötétben, melyet már megszokott a szemük. A kékes derengésben tisztán ki lehetett venni, hogy a fiú mosolyog.

A pillanatnyi szünet múltán azonban az eddiginél is mohóbban vetette rá magát Flame-re. A lány utólag nem emlékezett, hogyan kerültek le róla a további ruhadarabok, melyeket azután a tanterem legkülönbözőbb sarkaiból szedegetett össze, ugyanis arra eszmélt hogy mindketten, Sirius és ő is, teljesen meztelenek.

De ez nem az a fajta meztelenség volt, ami miatt Flame például utált fürödni, és csak zuhanyozott, vagy ami miatt mindig állig beöltözött. Ez jóleső ruhátlanság volt. Úgy érezte, nem csak a teste, hanem a lelke is meztelen, és kifejezetten tetszett neki, hogy ezt a fiú látja, sőt, nincs is ellenére, ha finoman akarunk fogalmazni.

Az első lökés a döbbenet furcsa erejével hatott a lányra, a második olyan volt, mint az első korty víz egy szaharai gyalogtúra után, a harmadikra Flame már csak homályosan látta Sirius gyönyörű, kékesszürke szemeit, ezután pedig már nem is számolta...

Mintha megszűnt volna körültöttük a világ, és a gyönyör egy vastag falú buborékot vont volna köréjük. A hangok, az ódon asztallap halk nyikorgása, odakint a baglyok huhogása, a szél süvítése, és a Tiltott Rengeteg susogása mind eltompultak. Csak Sirius volt és Flame, Flame és Sirius, de nem együtt, hanem mint egy egész.

Aztán a buborék atomjaira foszlott szét, és a fiú aléltan tántorgott el az asztal mellett álló székig, hogy aztán lerogyjon rá. Flame remegő térdekkel odalépett, és az ölébe ült. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, de egy hangra nem volt szükség, hogy tudják, mire gondol a másik. A lány kifulladtan Sirius fel-le hullámzó mellkasára bukott, és mosolyogva hallgatta az egyenletes szívdobogást. Furcsán érezte magát. Mintha Sirius belelátna a fejébe, és agyának egyetlen szeglete sem lenne már csak az övé. De túl fáradt volt ahhoz, hogy nekiálljon önelemezni.

A fiú ezalatt Flame vörös tincseivel játszott, és úgy érezte, a lány tudja, mire gondol.

"Hihetetlen" - gondolta, és ujjai végigfutottak a karcsú derékon.

- Tudom. - felelte Flame suttogva, és átölelte Sirius nyakát.